Gina regénye az Ágenda Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben.
Elisa, a regény főszereplője egy olyan házasságból szabadul, nem önszántából, amelyben kihasználták, átverték, megcsalták és eldobták. Nem csoda, hogy elég alacsony önbecsüléssel bír a történet elején. És az sem meglepő, hogy éppen arra a meseszép vidékre költözik vissza, ahol a gyermekkorát töltötte. Biztonságot, fogódzót keres és bizonyítani akar önmaga és a világ előtt, hogy képes megvalósítani szinte a semmiből egy álmot.
Önálló vállalkozásba fog nagy kockázatot vállalva, és ahogyan a vállalkozása épül, úgy erősödik Elisa önbizalma is. Az életének egy igen fontos szelete sínre kerül. Azonban a párkapcsolatok terén még meglehetősen bizonytalannak tűnik. A korábbi mérgező kapcsolat nyomot hagy benne, ám mégsem nyújt védelmet az ellen, hogy esetleg egy újabb mérgező kapcsolatba csöppenjen bele.
A mesés tóparton egy mesésnek tűnő románc bontakozik ki az olvasó szeme előtt, de valójában ebben a mesében csak Eliza hisz, az olvasó hamar megérzi, hogy itt valami nagyon nem kerek.
Hirtelen fellángolás, forró vágyak, melyeken előbb csak apró repedésekként jelennek meg a kis elhallgatások, ferdítések, majd egyre nagyobb titkok és hazugságok mélyítik árkokká ezeket a repedéseket.
Nem, ez a románc egyáltalán nem felhőtlen. Szerencsétlen Elisa jókora pofonokat kap. Ám örök igazságként itt is elmondható, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Főhősünknek a regény végére csak helyrebillen az önbecsülése.
Olvasás közben azért meglehetősen sokat veszekedtem Elisával, próbáltam volna a helyes kerékvágásba terelni, de természetesen a történet szereplőjére nem lehettem semmiféle befolyással, így végül el kellett engednem, és csendben figyelni, hogyan bukdácsol a saját útján. Közben beláttam, hogy a való életben is pontosan ez van: kívülről senki másnak nem határozhatjuk meg az útját, azt mindenkinek saját magának kell meglelnie, kitaposnia. A legtöbb, amit tehetünk, ha segíteni szeretnénk, az, hogy figyelünk és támaszt nyújtunk annak, aki támaszt keres.
Izgalmas, kalandos olvasmány, romantikával, erotikával, súlyos balesettel, sőt, gyilkossággal fűszerezve ez a Tóparti rapszódia. Mégis, számomra leginkább az újrakezdések regénye. Újra- és újrakezd Elisa, újra kell kezdenie Marconak, újrakezd (nem először) Sergio, és megismerhetjük Elisa szüleinek újrakezdését is.
A könyv arra tanít, hogy bárhol, bármikor lehet és érdemes újrakezdeni és sosem késő elindulni az álmaink megvalósításához vezető úton.
Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik nem bánják, ha egy történet főhőse esendő, türelemmel tudják viselni a bukdácsolását és esetleg még tanulni is képesek/hajlandóak mások hibáiból.
