Békém Gyergyóban

 
Fenyők csiklandják boldog-kékre
a szégyenlős eget,
mely felhő fátylát félrehajtja,
s kilesve rám nevet.
A hegyoldalon lágyan gördül
alá a fény-kacaj,
szellő szalad fülembe súgni,
hogy nincsen semmi baj.

Nincs baj
ha fáj, ha mar, ha szaggat, vagy szorít,
amíg puhán öleli lelkemet az ég,
szívemen tartva vigyázó kezét,
s remény-virágú, szép mosollyal bátorít.
Nincs baj.