2010. március 15.

2010. március 15.
már
17

2010. március 15.

 
Még vannak szólamok,
de váztalan, felolvasott betűk csupán.
Nincs bennük tűz, vagy hit, vagy vágy,
nincs bennük küzdelem,
remény, feloldozás.
Üvegszemű fonák kokárda-báb
bebiflázott szabadságot kiált,
s a nép - az istenadta – bőg,
mert tűrhetetlen szűk
e hazugságokból feszített
lényegét veszített
álvilág.

 

Megjelent:
Magyarok vagyunk - Európában, Corvin Kiadó (Déva), 2013.

 

8 hozzászólás

juditti

Kedves Beáta, ennek igazán örülök. Smile

aszalos.beata

nagyon de nagyon szeretem a verseid es a regenyeit,,,,,,,,

juditti

Köszi, Safi. Nagyon örülök, hogy neked is tetszik. Smile

Safi

Nagyon jó.

juditti

Köszönöm, fabijoe.

fabijoe

Tényleg jó ez is.

juditti

Kedves Ági,
köszönöm a figyelmedet és a hozzászólásodat.

www.alliteracio.eoldal.hu

Drága Judit!
EZ a vers, a maga tömörségében valami félelmetesen és hitelesen tükrözi a MÁT, a mai "való világot"... Sad
Sajnos, valóban így van... minden sorod, minden szavad TELITALÁLAT. Most mondjam, hogy sajnos? Mondom, de emellett lenyűgöztél ezzel az írásoddal!!
Szeretettel ölellek:
-Ági-

* kettő = tíz
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés