jövőre nyíló önmagamban

jövőre nyíló önmagamban
jan
8
jövőre nyíló önmagamban

 
álmodtam újra jó apámmal
kacagva fogtam két kezét
s a kétkedő szemét
dalomban
angyal-kék virágnak dúdolásztam
miért miért
ölembe hajtja
tegnapom ígéretét
fejét
és édes múltat simogat
markomba zárt
üvegcserép köré
emlékeképp
hogy elmerengve rátaláljak még
mert gyermek voltam
búcsú nélkül itt hagyott
kinyílni félő csepp remény
az éjre mégis rákiáltó
gyertyafény
most visszajött és féltve néz
szemfedélbe burkolt
végtelen tekintetét
mellém fektetve
csendesen
nem érti én miért
mosolygok nélküle
és mintha holtát bánná újra
könnyével mossa két kezét
de értem síró kétkedő szemét
én angyal-kék virágnak
látom már
magamban

 
jövőre nyíló önmagamban

Christina Fekets illusztrációja

 

Megjelent:
Kis LANT, 2012/6.
Önismeret művészei Antológia 2., 2012.
Nyírségi Gondolat, 2011. IV/5.
Ködlepel Antológia, DéeMKá, 2010.

 

2 hozzászólás

juditti

Köszönöm, Dane.
Cristina nagyon jól érzi/átérzi az írásaimat, hálás vagyok neki a szép rajzokért.

Dane

Kedves Judit!
Ez az írás elolvasása felidézte 5 éves koromban meghalt Édesapámat.Szépen illeszkedik az illusztráció az íráshoz.Köszönöm.

négy * = tizenkettő
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés