Visszafelé szaladó fák

A hátlapon Nemere István ajánlása olvasható.

Magyar Julcsi Budapesten él szüleivel, de édesapja váratlanul meghal, és halálával fenekestül felforgatja egyetlen kislánya életét. Julcsit Bogyiszlóra küldi édesanyja, a nagyszülőkhöz, és később ő maga is odaköltözik.
A kislány minden porcikája tiltakozik az életét sarkaiból kiforgató változások ellen; félelemmel vegyes haraggal érkezik a számára érthetetlen, és idegen világba.

Gyászának feldolgozásában új osztálya a 6.A csodás kis közössége segít, ahol Julcsi igaz barátnőt talál, megleli élete első, majd második szerelmét, végül pedig ő maga vezeti vissza az élők világába saját "tetszhalottá" vált édesanyját is.

A történet hátterében, mindeközben, bepillantást nyerhet az olvasó a Kádár-rendszer utolsó éveinek hangulatába, garantáltan politikamentesen. Valamint, képet kaphat a falu hiedelmekkel, babonákkal, gondosan őrzött néphagyományokkal átszőtt szivárványszínű mesevilágáról.

A történet megírásában elsősorban az inspirált, hogy minél többet meg tudjak mutatni a nyolcvanas évek falusi világában rejlő emberi értékekből, melyek ma már, egyre nehezebben lelhetők fel.
A történet kerek, lezárt, a folytatás lehetősége mégis bennem él, mert saját gyermekkori emlékeimre támaszkodva még nagyon sok mindent megmutathatok, ami manapság veszni látszik...