dec
15
juditti, 2009, december 15 - 18:04
Őszi falevél-dal
Dalt fest a néma fényből
az ősz melankólikus keze,
s ágyat vet hullt levélből,
emlékeit fektetvén bele.
Behunyom mindig váró,
csodára tárt, könnyező szemem,
s az elmúlás felsíró
tél-sóhajába temetkezem.
A természet ölében
elringok, míg jő az új tavasz,
s szerelmes ébredésem
fám gyökerében nyarat fakaszt.
Nincsenek hozzászólások