Nemhiába

Nemhiába
szep
27

Nemhiába

 
Márika szeme körül táncot jártak a szarkalábak, amint gyönyörködve nézte az udvaron álló kis körtefát. Virágba borult, s száz meg száz virága mind apró reménysugárként simogatta a töpörödött asszony szívét.
– Ó, ha ez a kis fa termőre fordul – sóhajtott örömmel Márika -, és csak fele is körtévé érik a sok virágnak! Mennyi befőttet tudok majd eltenni az idén! Még tán a piacra is jut belőle…
Aztán meg az is megfordult a fejében, hogy talán egy kis lekvárt is főzhet majd a lehullott gyümölcsből. A gondolatra elmosolyodott, s szeretettel emlékezett Apjokra, aki ha élne, bizony jobban örülne a körtepálinkának, mint a lekvárnak. No, de az a világ is elmúlt már, s most nem a múltra, hanem a jövőre tervezett Márika.

A tavasz azonban igen komisznak, szelesnek bizonyult, és a körtefa napról napra egyre több virágával adózott az ágait kitartóan csiklandó szélnek. Márika derűje viszont nem fogyatkozott. Amint nézegette a meggyérült virágzatú fácskát, arra gondolt, hogy ha a piacra nem is, de a családnak még így is jut elég befőznivaló.
Aztán meg nem is bánta, hogy elmarad a piacozás, mert öreg lábainak már nem hiányzott az ezzel járó hosszú gyaloglás, és a sok ácsorgás.

A virágok lassan elhullatták szirmaikat, és apró, zöld körtécskék türemkedtek a helyükbe. Márika szerető szemmel kísérte növekedésüket.
De egy délutánon viharosra fordult az idő, és bizony a hirtelen kerekedett vihar a körtefát sem kímélte; ágait megtépázta, fejletlen terméseit leszaggatta.
Néhány órával később, az öregasszony lassú, gondos mozdulatokkal gereblyézte össze a földre hullott, éretlen termést. Majd megállt, hogy kinyújtóztassa kissé elgémberedett derekát, és közben felnézett a fára. Az ágak közt megbújva még mindig elő-előmosolygott néhány gyümölcskezdemény.
– Éppen egy szép kosárra való körte lesz belőle – nyugtázta kedélyesen Márika. – Hogy örülnek majd neki a fiamék, ha eljönnek a nyáron látogatóba!
Aztán derűs szívvel gereblyézett tovább, és örült, hogy nem kell a befőzéssel bajlódnia. Mert még a tavalyi befőtt is ott állt a spájzban, nem kívánta senki. Hiszen a mostani időkben már télen is árulnak friss gyümölcsöt a boltban, s a friss gyümölcs, még ha külhoni is, jobban esik a mai embernek, mint a házi, szirupos lében főtt nyári eltevés.

A körték lassan hízni, növekedni kezdtek. Az eső táplálta, a tüzes nap édesítette őket. De mielőtt még teljesen beérhettek volna, újabb vihar csapott le a kis udvarra. Sötét, zord fellegek haragos morgással változtatták éjjé a napot, és jéggel verték a jobb sorsra érdemes földet.
A jégverés a körtefára is lesújtott, és terméséből csupán egyetlen szemet hagyott.
Márika később kötényébe gyűjtötte az éretlenül lehullott gyümölcsöt, és félbevagdosva a tyúkok elé szórta.
– Látjátok, kiscsibéim – szólt kedvesen a jószágokhoz –, milyen szerencsések vagytok? Igazi csemegét hoztam ma nektek.
Aztán visszaballagott a körtefához, és gyönyörködve nézegette az elárvult körtét.
– A kisunokámnak éppen jó lesz majd kóstolónak – mondta mosolyogva. – Egy hét múlva jönnek a fiamék, addigra ez is megérik.

A hét eltelt, s a körte szépen besárgult, megérett a fán. Márika fia viszont csak telefonon jelentkezett. Közbejött neki valami fontos munka, ami miatt nem tudtak eljönni, talán majd a jövő hét végén…
„A körte is szép piros lesz addigra” – gondolta az öregasszony.

A körte aztán valóban megpirosodott, s szerencsére semmi baj nem érte, de a vendégek a következő hétvégén sem érkeztek meg.
Hétfő délelőtt Márika éppen a postáért ballagott ki a kapuhoz, amikor váratlanul rosszul lett, és összeesett. A szomszéd észrevette, és rögtön átszaladt hozzá.
Az asszonynak a szíve szorított nagyon, és a levegőt is nehezen szedte, de kis segítséggel be tudott menni a verandáig, ahol aztán kedves karosszékében megpihenve már nyugodtan várta az orvost, akit a szomszéd hívott ki hozzá.
A fiatal doktor hamar megérkezett, megvizsgálta Márikát, de nagy bajt nem talált, csak egy kis időskori elgyengülést emlegetett. Az asszony ráncos kezét az ő erős markában tartva kedvesen elbeszélgetett vele, és megígérte, hogy másnap is benéz hozzá. Pihenést írt elő számára, majd indulni készült, de Márika megállította:
– Doktor úr! Fogadjon el tőlem valamit, amiért ilyen figyelmes volt velem!
– Nem kérek én semmit magától – szabadkozott az orvos. – Fizetést kapok én ezért.
– Ej, fiam – dorgálta őt szeretettel mosolyogva Márika –, a fizetést a munkájáért kapja, de én a kedvességét akarom meghálálni. Nézze csak! – mutatott a körtefára. – Van azon a fán egy szép, érett körte. Tegyen engem boldoggá: szakajtsa le, és egye meg! Mert lám, csak nem teremhetett, s maradhatott az meg idáig mindhiába.

Budapest, 2009. szeptember

 

18 hozzászólás

juditti

Köszönöm a figyelmedet és elismerő soraidat, Tímea. Smile

Tímea

Kedves Juditti!

L. Éva egyvalamit elért: reklámot csinált az írásodnak. Smile Én - bevallom - nagyrészt a pályázatok miatt járok ide, az írásaidat ritkán szoktam olvasni. Ezúttal azonban rendkívül kíváncsi voltam. Nem bántam meg. Nagyon szép, emberi történet! Milyen derűs, optimista Márika! Nem megkeseredett, unatkozó "öreglány". Jól megírt, szívhez szóló, szeretettel teli írást olvashattam, melyhez gratulálok!

Üdv.!

Tímea

Tímea

L. Éva!

Nem írom, hogy tisztelt, mert az ilyen "emberszabásúakat" nem lehet tisztelni. Csak sajnálni tudom az Ön keze alatt dolgozó embereket. Rendkívül unszimpatikus minden sora. "Mindössze" az alapvető emberi érzések hiányoznak Önből a hozzászólása alapján, úgymint emberszeretet, empátia, tisztelet, alázat, lelkiismeret, kedvesség. És ahogy az idősekről ír! Egyenesen felháborító. Ön is lesz idős, megfáradt, beteg - feltéve, ha el nem viszi egy "menedzserbetegség" idejekorán. Ilyen mentalitással nem hinném, hogy bárki is maga mellett fog állni, hogy segítse. Mi lesz akkor? Egyébiránt szerintem pont az a problémája, hogy irigy az "öreglányokra" és a kismamákra, mert nekik van családjuk, szeretteik, míg maga a rohadt nagy fizetésével és egójával egy szál egyedül van a világban, mint a kisujjam. Nagyon nem tudom sajnálni.
Mellesleg ha ennyire elfoglalt és top, meg minden, akkor mégis mikor volt ideje ezt a nem kevés ocsmányságot ideböffenteni? Két kirúgás között? Remélem, visszakapja mindazt az élettől, amit másoknak ad. A könyörtelenséget, nulla empátiát, megértést.

Na pá!

juditti

Köszönöm a gartulációt, Inga.
Azért mertem beküldeni az írást, mert 2010-ben más címmel jelent meg, és azóta alaposan át is írtam, vagyis, amit itt olvashatsz, az még nem jelent meg másutt, csak ennek az őse, ahol az alapötlet ugyanez. Le is vettem a megjelenésre utaló hivatkozást, mert így nem volt korrekt. Köszönöm, hogy szóltál róla.

Inga

Aki gyakran jár ide, az sejtheti, hogy ki ír olyan stílusban, mint L.Éva....

A helyezéshez gratulálok Juditti!

Viszont egy dolog meglepett. Fent írod, hogy megjelent a 2010-ben. A pályázati feltételeknél meg ez szerepelt: "A Játékos a Játék időtartama alatt eljuttatja a megadott e-mail címre ( info@mindigno.hu ) egy minimum 1500 karakter hosszúságú és máshol még nem publikált, a megnevezett témában íródott pályázatát, "

http://mindigno.hu/cikkiro-verseny-2014/1413-a-noi-lelek-cikkiro-verseny...

Én is beküldtem volna egy cikkemet, de mivel már publikáltam, így nem tettem.

Eliza Beth

Tudod, Quasimodo, vannak olyan "emberek", akiket úgy raknak össze selejtes alkatrészekből, és pl. az érzések, érzelmek kimaradnak. Ezekből aztán vagy gépek lesznek, vagy főnökök Laughing out loud

juditti

Köszönöm a figyelmet és a hozzászólásokat. Smile

öreg néne

A Nemhiába a hétköznapi akaraterő és a reménykedés novellája. A magányos, öreg nő és a termékeny körtefa a természet részeként szolgálja környezetét. Az álmokat-terveket, az ígéreteket a körülmények megtizedelhetik, viszont sem az életkedvet, sem a szolgálatkészséget nem csökkentik: az öreg, gyengülő Márika is, az ereje teljében lévő körtefa is, a fiatal orvos is tiszteletreméltó következetességgel teljesíti azt a küldetést, amelyre belső parancsai késztetik.

Quasimodo

Kedves L. Éva tetszett a remekül megírt provokatív bejegyzésed. Smile
Gondolom, most hátradőlve, kezedben körtével, szád szélén kaján mosollyal várod a rohamot, hogy mindenki neked essen pl. olyan szöveggel, miszerint azért nem írnak a ti lelkivilágotokról, mert nektek nincs lelkivilágotok. Smile

juditti

Kedves Éva,
köszönöm a hozzászólást. Érdekes, élvezetes írás volt. Szerintem érdemes lenne saját kezébe venni a problémát, és megírni azt a bizonyos szösszenetet, amely a másik oldalt mutatja be.

Gondolom, mindenki csak arról tud jól írni, amit ismer. Számomra az "öreglányok" és kismamák világa és problémái az ismerősek, a hajtós menedzser élete igen távol áll tőlem, ezért nem is próbálkozom.

Minden jót!

Bódai-Soós Judit

kilenc - hat =
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés