Kánikula

Kánikula
jan
22
Kánikula

 
Forró a testem, de nem láz heve fűt,
hanem a nyári Nap szít bennem tüzet.
Egy hó-angyal hűvös álomképe űz,
hogy magamba szívjak egy kortynyi telet.
Ha kilógathatnám fejem egy percre,
mint az ablakon néha; át a télbe,
és a fagy csipkedné orcám veresre,
talán meg is könnyebbülhetnék végre.
Aztán áthűlt fejemet óvatosan
visszahúznám ebbe a forró nyárba,
hogy felolvadjak minden porcikámban,
mint egy el nem hajított, kézbe zárva
megmaradt hógolyó, amíg legvégül
cseppfolyóssá válva felhörpinthetném
magam, mint az Istenek kegyelmébül
aláhullott jéghideg nedűt.

 

Megjelent:
Lidércfény folyóirat, 2012. VI/7.
Kis LANT, 2010/5.
Lidércfény folyóirat, 2010. IV/7.
Lélekpercek, Poet évköny, 2008.

 

2 hozzászólás

juditti

Köszönöm az elsimerést.
Az első rész volt a bemelegítés. Wink

Davids

Merész. És erős költői öntudat. Jó a vers! Nekem a 2. fele jobban tetszik. Az egyedibb és merészebb, mint az 1. fele.

Gratulálok!

* kettő = nyolc
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés