A szeretetről

A szeretetről
feb
15

A szeretetről

 
Amikor a Nap bújócskát játszik a felhőkkel, és fényét, melegét falatonként adagolja, akkor érzem igazán, hogy máskor milyen mohó módon és tudatlanul habzsolok. Ilyenkor sóváran szívok magamba minden morzsát, minden cseppet az éltető energiából, míg máskor mértéktelenül pazarolok. Mert amíg van, addig természetesnek fogadom el létét; öröktől fogva kiapadhatatlanul jelenlevőnek gondolom. De jaj, csak egyszer bújjon el egy percre, csak egyszer hagyjon magamra, s én alapjaimban rendülök meg, mert nélküle halott vagyok…

* * *

mint a fény jött a lény
szép és jó volt mint a fény
de már csak akkor vettem észre hogy mit ér
amikor elhagyott
és hiányzott
mint sötétben a fény

 

Budapest, 2007. május

 

3 hozzászólás

Emimaci

Jó ember vagy, ők tudnak ilyen mélyről jövő sorokat írni...és 13 évesen....örülök hogy ismerhetlek...olvasgattam már itt Nálad interjút is mindenfélét, de kiváncsivá tettél, s jövök még...engem a poeton találsz, de brummogok a netlogon is..Smile)) Emi

juditti

Köszönöm, Nikol.
A verset nagyjából 13 éves koromban írtam. Smile

Nikol

Jaj, a másik kedvenc! ^^ Annyira szép, szinte libabőrös leszek tőle, ha olvasom. Smile És a versike... csodálatos! Smile

+ kettő = hat
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés