A Törvény

A Törvény
jan
28
A Törvény

Kormányos Sándorral közösen írt vers

 
A nyár tüze foszlott lomha füstté
majd köddé lett a pillanat,
s görnyedten álló fák siratták
az avarba hullt, holt nyarat.

Árván maradt
egy kis levél -
kapaszkodik,
ő még remél...

Már zeng a mélabú őszi húrja
a réten száraz tört virág,
s az égen messze ködbe veszve
elhúznak mind a vadlibák.

Bár társtalan
nem adja fel -
kapaszkodik,
de múlni kell...

A fák alatt súlyos csöndbe rezdül
ritkuló lombok halk nesze,
délutánra már megfakul a fény
és minden megfakul vele.

Színét veszti
sárgul szegény –
kapaszkodik,
bár nincs remény...

Ó múlni kell, hisz majd mind lehullunk
a rőt avarba fénytelen,
az idő lásd, törvényt ül felettünk,
reánk hajol a végtelen.

Megcsalta őt
a tünde nyár –
kapaszkodott,
de vége már.

Avarba hullt reménytelen,
s reá hajolt a végtelen.

 
Sándor versei itt olvashatók:
Alexandrosz

 

Nincsenek hozzászólások

négy * = 16
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés