jan
9
juditti, szo, 2010-01-09 20:38
Érintenélek
Mögém lopódzott árnyék ölel;
karjában sóhajjá válok
s vágyat olt belém,
szorít
amint
szívemben rád találok.
Érintenélek,
de tompa ujjaimmal
reményem harmatfátyolát
átszakítva
a semmit markolom.
Hiába küldted hozzám ölelésed árnyát
én csupán fagyos hiányodat tapinthatom.
Kun Éva illusztrációja
8 hozzászólás
Kedves Zoli, köszönöm a figyelmet és az elsimerést.
Gyönyörűek a versei. Köszönöm az élményt.
Köszönjük, Rézi.
Nagyszerű,a rajz s a vers egymásra talált....!
Gratulálok,Károly(Rézi)
Én is köszönöm, Davids.
Kerek, egész, ötletes, és Igazi Vers!!
Köszönöm!
Köszönöm, Fáma. (Éva nevében is.)
ez nagyon tetszik...szinte érezhető a hiány jelenléte
a grafika is nagyon jó.