N. Fülöp Beáta regénye a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban.
„Vincent, a fiatal portrérajzoló, egy prágai kávézóban véletlenül belebotlik egy lányba, akibe azonnal szerelmes lesz. Elindul közöttük egy beszélgetés, és kiderül, hogy a lány a kávézási szokásokról írja a szakdolgozatát. Vincent egy hirtelen ötlettől vezérelve azt hazudja, hogy az övé a kávéház…”
Milyen lehet az a szerelem, ami hazugsággal indul? Lehet-e a hazugságra kapcsolatot építeni? A történetből kiderül, hogy bizony nem könnyű. Aztán az is kiderül, hogy nem is az az egy hazugság van itt, ami olyan nyílt, olyan nyilvánvaló és olyan esetlenül kedves, hogy mindenképpen megbocsátásra érdemes, hanem a háttérben sokkal sötétebb manipuláció zajlik.
Mindenképpen egyedi és elismerésre méltó, ahogyan Vincent a füllentést orvosolni próbálja. Persze, legrövidebb út az egyenes, de mitől lenne akkor kalandos a regény? Naná, hogy a főhős a rögös utat választja: ha már egyszer baristának adta ki magát, akkor bizony baristává kell válnia. Hamarosan aztán kiderül a történetből, hogy nem is olyan ördögtől való ez az ötlet, hiszen Vincentet teljesen magával ragadja ez a szakma, és bizony hajlandó mindent megtenni azért, hogy valóban baristává váljon… ha lehet, akkor a legjobb baristák egyikévé.
Beáta regényeiben a cselekményt mindig egy adott városhoz, vagy országrészhez köti, mely a Barista esetében ez Prága. Amíg a romantikus szálak között lavírozunk, óhatatlanul is megismerjük ezt a szép várost, és mennénk rögvest, hogy a saját szemünkkel is lássuk azt a mágikus Károly hidat, azokat a kávézókat, sörözőket, az Óvárost, az Orlojt és mindent, ami Prága.
A nagyszerű történet végén pedig igazi ajándékot kap a kedves olvasó: egy kis receptgyűjteményt különleges kávés italok és ételek leírásaival.
Ha szereted a kávét és szereted a romantikus irodalmat, akkor neked való ez a könyv. De akkor sincs gond, ha hadilábon állsz a kávéval, mint én, mert a regény akkor is kiváló. :-)
