N. Fülöp Beáta regénye a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelent meg 2023-ban.
„A két idősíkon játszódó történet helyszíne közös csupán: Tihany. Gréta, a fiatal parfümőr és Dénes, a sármos sommelier sorsszerű találkozásával elindul valami, aminek hatására a múltból titkok és rejtélyek törnek a felszínre…”
Ez a regény egy két szálon futó történet, melynél, mint az jellemző más több szálon futó írásoknál is, az első perctől fogva tudjuk, hogy a szálak előbb vagy utóbb összeérnek. Az író bravúrja abban rejlik, hogy meddig tudja a szálakat külön futtatni, látszólag egymástól függetlenül, mintha csak két külön elbeszélés lenne összefésülve, amik önállóan is megállnák a helyüket, de valahogy mégis ott van az a vibráló feszültség az olvasóban, hogy a kettő együtt lesz végül kerek, és olvasás közben árgus szemekkel lesi, figyeli a jeleket, szinte nyomoz – kapcsolatot keres. Az író pedig rejtegeti a nyomokat, amiket persze ő maga csepegtet el nagy ügyesen. Mintha macska-egér játékot űzne az olvasóval. Nos, a tihanyi apát titkos kertjének története ebből a szempontból is bravúros alkotás, melynek olvasása igazi kaland.
A két eseményszálat ezer év választja el egymástól, mindkettőnek egy férfi és egy nő kapcsolata áll a csendes középpontjában. Azért csendes, mert a hangsúly mégsem ezeken a kapcsolatokon van egyik történetben sem, nem ez az események csúcspontja, mozgatója, sem elindítója, ám ez az a kapcsolat, ami értelmet, színt, illatot ad mindennek, ami a sorok között elénk tárul, és ez az a kapcsolat, ami a könyv krisztogramja, ami örök.
Izgalmas írói megoldás az, hogy az egyik szálon a női főszereplő, míg a másik szálon a férfi főszereplő meséli el a történetet. Így talán könnyebb hosszabb ideig távol tartani egymástól a szálakat, de a végén mégis ettől lesz egységesebb, kerekebb a kép. Összepasszol, mint a jin és a jang.
Beáta finom, nőies leíró stílusa ebben a regényben is megmutatkozik, olyan szeretettel és lágyan mutatja be Tihanyt és környékét (de érintőlegesen még egy kicsit Párizst is), hogy az ember legszívesebben csomagolna, és rögtön indulna, hogy a saját szemével lássa, a saját bőrén érezhesse azt a csodát. Pedig a csoda nem Tihanyban van, hanem Beában, aki képes olyan nyitott szívvel nézni a világra, hogy attól bármilyen hely csodás lesz. De ez a csoda ott van mindannyiunkban, csak lehet, hogy még nem fedeztük fel magunkban. Ezért jó, ha Bea regényein keresztül megláthatjuk, hogy mit láthatnánk, ha mi is a nyitott szívünkkel néznénk a világot. Ezért akarunk utazni, odamenni, pedig nem kell menni sehova, csak meg kell tanulni LÁTNI, úgy, ahogyan Bea lát.
Nagyon komlpex alkotás lett ez a regény – annyi minden van benne! Történelem, romantika, misztikum, és az emberiség lehetséges jövőjét boncolgató gondolatok. Egyszerre van benne a múlt és a jelen, mely mintha éppen a jövőért egyesülne végül. Felzaklat, kíváncsivá tesz, megmozgatja a fantáziánkat, elgondolkodtat, megborzongat, mégis végig valamiféle megfoghatatlan módon nyugalmat áraszt – mint a krisztogram.
Ezt mindenkinek el kéne olvasnia. :-)
