Az érme két fele

Az érme két fele
jan
13
Az érme két fele

 
A kagylóhéj felpattant, és kilépett belőle Dúr, a szilaj tekintetű, fürge mozgású bojgár ifjú. Kagyló formájú járművét a vízparton hagyva, egyenesen a palotába sietett, ahol azonnal egy csapat najlil sereglett köré, és mindegyik készségesen, párzásra kész farral törleszkedett hozzá. Dúr könnyű, de határozott rúgásokkal tört utat magának a najlilok között, és egyenesen a király trónja felé indult.
A király, termetes tokáját csipkedve, fürkésző tekintettel figyelte közeledő fiát.
- Hívtál, apám - szólt a herceg, amikor a trón elé ért, és várakozón nézett a királyra.
- Hívtalak, mert beszédem van veled - mondta a király, és lazán legyintve kezével a többiek felé, hozzátette:
- Hagyjatok magunkra!
A bojgárok szó nélkül elhagyták a fogadócsarnokot, így a király egyedül maradt Dúrral, körülöttük csupán néhány najlil kínálgatta továbbra is állhatatosan farát, vagy tárogatta meztelen combjait.
- Azt rebesgetik, hogy nem használsz najlilt - suttogta az uralkodó, és körülnézett, hogy nem hallotta-e meg valaki ezt a képtelennek tűnő mondatot. - Igaz ez?
- Igaz - felelte Dúr, és kihúzta magát, mintha cseppet sem szégyellné a vallomást.
A királyi apa aggódón ráncolta homlokát, és akkorát csípett rezgő tokájába, hogy a fájdalomtól hangosan felszisszent.
- Beteg vagy, fiam?
- Nem tudok róla, hogy az lennék, apám.
- Biztosan beteg vagy - szögezte le a király önmagát nyugtatva, a két lehetséges rossz közül a kisebbik képébe kapaszkodva, és hunyorogva kutatta Dúr arcát.
- Nem érzem magam betegnek, csupán ráuntam a najlilokra.
- Ráuntál? Az meg hogy lehet?
- Mind egyforma: unalmas és üres.
- Mégis mit vársz egy najliltól? Talán azt szeretnéd, hogy társalogjon veled? És legközelebb majd enni se akarsz, mert az ételt is unalmasnak találod? Mi van veled, fiam?
- Megcsömörlöttem, apám. Nézz csak rájuk! - Dúr a sóvárogva vonagló najlilokra mutatott undorodva - Nincs az égnek még egy ilyen teremtménye, ami ennyire lélektelen lenne, mint a najlil.
- Mit beszélsz?! Miért kellene lélek a najlilnak? Nem azért tartjuk őket, hogy a lelkükben gyönyörködjünk. A najlil párzásra való, arra, hogy a testével a bojgárok kedvét, örömét, igényeit szolgálja, és eleven fészke legyen a frissen fogant, még magatehetetlen csemetéinknek.
- Természetesen ezt én is tudom. De gondolj csak bármely más haszonállatra, és érteni fogod, hogy miről beszélek! A legutolsó állat is, ami csak azért teremtetett, hogy táplálékul szolgáljon nekünk, saját személyiséggel bír: az egyik játékos, a másik félénk, a harmadik meg vad és vakmerő. Nincs köztük két egyforma, s ha vadászni indulunk, mindegyik állat becserkészése új kihívást jelent. De nézz rá egy najlilra, és mindet látod, érj hozzá egyhez, és az összest tapintod.
- Nem értelek, Dúr. Hogy láthatod őket egyformának, amikor van köztük ifjabb, vénebb, karcsúbb, teltebb, bőrük, hajuk, szemük színe mind különböző...
- Ezek csak külsőségek! - csattant fel a herceg dühösen - De egyként nyög mind, ha húsom magában érzi, és akkor is egyként jajdul, ha a kardom merítem belé.
- Még mindig nem értelek. Hát nem tölt el kéjjel, ha párosodsz velük?
- Párzanék inkább egy hegyi kecskével!
- Most már egészen biztos, hogy beteg vagy, fiam - mondta elkeseredetten a király, s öreg szeméből egy kövér könnycseppet törölt ki kézfejével.
- Gondolj bármit is, apám, én nem használok többé najlilt, amíg olyat nem találok, amelyiknek lelke van. De attól tartok, hogy egy lelkes tuskót előbb lelek...
A király, e szavakat hallva, kétségbeesetten fiához lépett, átölelte, fejét a mellére húzva simogatta, s reszketve kérlelte.
- Térj észre, fiam!
- Eszemnél vagyok. Soha jobban, mint most - felelt Dúr, miközben gyengéden kibontakozott apja öleléséből.
- Ez a végső szavad? - kérdezte kissé élesen, néhány lépést hátrálva, az uralkodó.
- Ez, apám.
- És azt gondolod, hogy ha a najlilnak is lelke lenne, mint a bojgárnak, vagy csak annyi is, mint egy kisegérnek, akkor hagyná, hogy kényed-kedved szerint használd? Ahol lélek van, ott önérzet is van ám! Akinek lelke van, az lázad az öncélúság ellen. Ezt akarod? Erre vágysz?
- Igen. Pontosan. Azt akarom, hogy a najlil, akivel párosodni támad kedvem, csak akkor kínálja fel magát, ha neki is gusztusa támad rám, vagy ha nem, hát tiltakozzon, védekezzen, és én megküzdök vele, és legyőzöm, mint a menekülő vadat.
A király egy percig csendben hallgatott, aztán szomorúan, beletörődőn bólintott.
- Jól van, menj, keresd meg Uttót, és faggasd ki a najlilokról! Mondd meg neki, hogy én küldtelek!

Uttó, a bojgárok legvénebbike, csendesen szunyókált, amikor Dúr herceg belépett hozzá, s félig talán még akkor is bóbiskolt, amikor az ifjú elmondta jöttének okát.
Az öreg szemek nehezen nyíltak, a száj rezdült előbb egy mély sóhajnak engedve utat.
- Valamikor réges-régen - kezdte Uttó a történetet - volt lelkük a najliloknak, éppen úgy, mint neked, vagy nekem. A bojgár, és a najlil úgy élt egymás mellett, mint az érme két fele: egymás nélkül nem létezhettek, együtt voltak egy egész, de ugyanazon oldalon sosem tudtak állni, csatáztak szüntelen. Mindkettő a másik fölé akart kerülni, szolgasorban tartva amazt.
Aztán végül, átharcolt, végigverekedett évszázadok után, a bojgárok győzedelmeskedtek.
Megtörték és kiűzték testéből a najlil lelket, örök rabszolgaságba, engedelmes báb-létbe kényszerítve az üres testeket.
Hiába keresed hát, hercegem, a najlilok lelkét, mert azt mi magunk pusztítottuk el.

A térben, az anyagon túli dimenzióban, bojgár számára érzékelhetetlenül, egy apró lélek rezdülése ijedt kérdést fogant:
- Igaz ez, anyám? Ők fosztottak meg bennünket a testünktől?
Egy másik, egy megnyugtató lélek-csendülés azonban így felelt:
- A történet vége hamis. A végső csatát a najlilok nyerték, akik legyőzve az anyagi lét korlátait, kiléptek testükből, s azt, mint egy koncot, a bojgároknak hagyták prédaként, örömtelen örömforrásként. A najlil lélek azóta szabad, és nincs szüksége bojgárokra, csatákra, hatalomra. A bojgárok ellenben rabok, öntestük korlátolt foglyai, s mint Dúr herceg példája is mutatja; mindig többre vágynak, és sosem lesz elég nekik, amit maguknak megszerezni képesek. És levedlett rongy-testünk nélkül még ma is élhetetlenek.

Budapest, 2008. február

 

18 hozzászólás

juditti

Köszönöm a figyelmedet és kedves soraidat, Bogletta. Smile

Bogletta

Etalon70 véleményére reagálva csak annyit, hogy egy jó író bármiről tud írni, és senki sem kötelezi arra (sőt!), hogy kizárólag a saját álláspontját, véleményét írja meg (kivéve persze a publicisztikát).
Juditti, Neked pedig szívből gratulálok! Még csak most kezdtem olvasni a novelláidat, melyek nagyon megkapóak. Szeretem, amikor nem maga a téma viszi a "prímet", hanem csupa egyszerű, hétköznapi dolgokról ír valaki, ráadásul ilyen remekül.

juditti

Köszönöm a figyelmedet, Anett. Smile

N. Anett

Kedves Juditti. Nagy öröm nekem, hogy megtaláltam az oldaladat. Én magam is írok, és hálás vagyok, hogy mindig naprakész pályázatkíírásokat közölsz. Még csak pár napja olvasom az írásaidat, de már az első néhány munkád, amit megismertem, nagyon eredetinek tartom. Ez a novellád különösen találó és élvezet az olvasása. Ezért érdemes írni. Smile üdv.

juditti

Köszönöm, Katalin.

M.Simon Katalin

Elnézést kérek, az előbbi véleményt én írtam, de elfelejtem nevet írni, így megismétlem:
Jó meglátás, érdekes, "más" kivitelezés, élvezet volt olvasni.

Névtelen

Jó meglátás, érdekes, "más" kivitelezés, élvezet volt olvasni.

EA

Párdon, *jobbnak.

juditti

Köszönöm az elismerésedet. Smile

EA

Kedves juditti!

Tudom, és talán ez már sok is volt. De az ostoba laikusok kulturálatlan hozzászólásai mélységesen meg tudnak botránkoztatni.
Talán bennem ezért is nem vetült fel még soha, hogy közkinccsé tegyem az írásaim. Jobban érzem (egyelőre) megkímélni ettől magam.

Bár az ilyesminek is megvan a maga sajátos közösségkovácsoló ereje.

És ha már éppen itt tartok, van valami amit eddig nem tettem meg: Gratulálok az eddig elért eredményedhez, és hálás szívvel Köszönöm, hogy türelemmel és kedvességgel fűszerezve működteted ezt az oldalt.
Áttekinthető, egyszerű, és sok remek elmét "ismerhet" meg itt az ember.

Üdv: EA

három * kettő =
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés