Bükki Bűbájosok

 
A könyv borítója és belső oldalai olyan szépek, hogy az olvasó örömmel veszi kezébe és simogatja, lapozgatja ezt az igényes munkát. A szerző pedig nagyon szélesre tárja a mesebirodalom kapuját. A Bükkbe vezet bennünket, de olvasás közben hamar rájövünk, hogy virtuális utazásunk során egy nehezen behatárolható varázsvilágba kerültünk.
A gyógynövények ereje, a jó és a gonosz boszorkányok harca, a sárkányok sajátos világa, a tündérek, táltosok, egyéb varázslények, a Pokol ördögei mind megelevenednek előttünk és megbabonáznak.
Tölgyesi Lívia írói stílusára jellemző, hogy nem feketén-fehéren látja és láttatja a szereplőket, hanem mesterien árnyal: aki alapvetően jó, az is tud hiú lenni, tud zsémbelődni, vagy éppen ügyetlenkedni. Aki pedig gonosz, abban is felfénylik az esendőség, sőt, még a jóság is.
A magyar mesevilág, a magyar természet és nem utolsósorban a magyar nyelv szeretete árad a könyvből, éppen úgy, mint Lívia szívéből, lelkéből.
A történet nagyon pörgős, ami előnye, mert izgalmassá, letehetetlenné teszi a könyvet, de egyúttal hátránya is, mert kissé kapkodósnak érezhetjük tőle a mesefolyamot. Több olyan szál is fölbukkan, az események sodrában, melyek elvarratlanul maradnak, kérdéseket hagyva az olvasóban. Persze, talán majd egy második részben megválaszolásra kerülnek ezek a kérdések is. Mégis az az érzésem, hogy jobb lett volna, ha Lívia nem siet annyira az eseményekkel, hanem kicsit nyugodtabb tempóban mesél. Hiszen olyan jó elmerülni egy ilyen komplett mesevilágban, és sokáig, sokáig lubickolni benne!
Olvassuk a magunk és gyermekeink örömére, okulására, mert szerethető és lelket építő erejű ez a mese!