Biztos vagy benne?

 
- Öltél-e ma embert?
- Nem, nem én, egyet sem.
- Biztos vagy benne?
- Soha nem öltem embert.
- Biztos vagy benne?
- Miért kérdezed ezt tőlem?
- Mert láttam, hogy a villamoson ráléptél egy férfi lábára.
- Az véletlen volt.
- Persze, véletlenül is lehet embert ölni...
- Na jó, de az, hogy rálépek valakinek a lábára, még nem számít emberölésnek.
- Ez valóban nem, de elindít egy folyamatot.
- Milyen folyamatot?
- Olyat, ami egy másik ember halálához vezethet.
- Nem öltem embert!
- Biztos vagy benne?
- Szerinted nem tudnék róla, ha megtettem volna?
- Lehet, hogy nem. Megindítod a láncreakciót, de nem tudhatod, hogy mi lesz a vége.
- Mire gondolsz?
- Az ember, akinek a lábára léptél, elmozdult eredeti helyéről, és közben meglökött egy nőt.
- Észre se vettem. Csak nem halt meg a lökéstől?
- Nem, csak a bevásárlószatyor esett ki a kezéből.
- Jól van, az szerencsére nem halálos esemény.
- Közvetlenül talán nem, de egy alma kigurult a szatyorból...
- És az miért baj?
- Mert ráléphet valaki, és egyensúlyát vesztve leeshet a lépcsőn, betörheti a fejét és vége.
- Ez csak képzelődés.
- Szerinted nem történt még ilyen eset?
- Hát, nem tudom...
- Az is lehet, hogy az alma kigurul az ajtón valamelyik megállóban, és a sínek közé esik.
- Bár úgy lenne!
- Akkor is ezt kívánod, ha tudod, hogy egy kisfiú az almáért szaladva a kerekek alatt végzi?
- Ó nem! Ne mondj ilyeneket!
- Miért? Talán még ilyen sem történt soha?
- Megrémítesz.
- Pedig nem én léptem a férfi lábára...
- De te fested a falra az ördögöt.
- Ugyan már! Én csak játszom, te mondtad: képzelődöm. S vajon te? Öltél-e ma embert?
- Én... én igazán nem tudom...