Fogadd el gyermeked

 
Mint apró almamagot, vetett
egykor szép rózsakertedbe apám,
s te bimbóként nevelted gyermeked,
rózsanyílásra várva gyengéden, tétován.
Gyümölcsöm nyújtom most virág helyett,
fogadd el ezt, mert ki hajdan elvetett,
jó apám, már nem kóstolhatja meg
kertedből kilógó termésemet.
És szépen kérlek,
bocsásd meg
nekem,
anyám,
hogy
soha,
soha
nem
terem
rózsa
ezen
az almafán!