Tükör

 
Hol vagyok? Olyan sötét van, hogy az orromig se látok és nem érzem a lábam, a karom... Jaj! Mi történt velem? Nem tudok mozdulni. Lehet, hogy lebénultam? Úristen! Segítség!
- Khhhh...
Nincs hangom. Még kiáltani se tudok. Pedig nem lehetek teljesen béna, mert a nyelvem, az arcom, a szemem is mozog. Csak hang nélkül tátogok, és közben nyaktól lefelé semmit se érzek magamból... Atyaég! Mi történt velem?!
Nyugi, nyugalom! Nem szabad bepánikolni. Élek, és ez a lényeg. Biztosan csak átmeneti, múló állapotról van szó...
Valaki van itt - érzem. Valami mozgást észleltem a szemem sarkából, de nem tudom elfordítani a fejem...
Auuu! A váratlan fény egy pillanatra teljesen elvakított - a fehérruhás alaknak csak a körvonalait látom. Engem figyel. Lehet, hogy orvos. Talán kórházban vagyok...
Nem emlékszem rá, hogy kerültem ide. Az utolsó emlékem az, hogy hazafelé ballagok, de az a kép már hiányzik, hogy meg is érkezem. Vajon baleset ért?
Mintha egy üvegfal venne körül, ami miatt továbbra is csak homályosan látok és hiába tátogok, még mindig nincs hangom.
Az orvos közelebb lép hozzám. Valami van a kezében. Megcsillan a fény a tárgyon, amint felemeli - egy tükör.
Reflexből behunytam a szemem, ahogy elém tartotta: nem merek belenézni.
Össze kell kapnom magam. Bátorság! Ki kell nyitnom a szemem. Tudnom kell, látnom kell, hogy mi történt velem, hogy mi van a testemmel...
Neeem! Ez nem lehetek én!
Ez csak egy üveglombikban lebegő testnélküli fej.