Szél

Szél
jan
24
A szél

 
Nem sikerült elaludnom, bár már jócskán elmúlt éjfél. A szél odakint egyre vadabb táncot jár, és veszett süvöltéssel énekel hozzá. Recsegnek-ropognak a falak, nyikorognak, szinte jajveszékelnek a tetőgerendák. Hallom, amint ütemesen csapódik újra és újra egy nyitva hagyott ablak.
Nem bírom tovább hallgatni ezt a zenebonát, kimászom az ágyból, és anélkül, hogy villanyt kapcsolnék, átmegyek a nappaliba, hogy bezárjam a csapdosó ablakot.
Az ablakhoz közelítve úgy érzem, mintha egyre sűrűbb közegen kellene áthaladnom, vagy még inkább keresztülpréselődnöm. A mozgásom lelassul, már szinte úszom a légben és kortyolva nyelem az éltető levegőt.
Az ablaktábla belemerevedik a besűrűsödött szélbe, és én magam is elakadok.
Lélegeznék, de hiába tátogok; a mellkasom nem emelkedik, a tüdőm aszott.
Előbb rémület hasít belém, majd fagyos ürességet érzek. A torkom összeszorul, szemeim kidüllednek, a fülemben pedig a szél dala zúg egyre erőteljesebben.
Már őrült ritmusban dobolnak halántékomon a halál ujjai...
Aztán hirtelen: csönd, majd felüvöltök a tüdőmbe nyilalló fájdalomtól, amint az összeszikkadt hörgők falai újra megfeszülnek a beléjük áramló éj-hideg levegővel telve.
A szél már nem fúj, de az ablakot becsukom...

Budapest, 2008. május

 

4 hozzászólás

juditti

Köszönöm elismerő figyelmedet, darkbihi.

darkbihi

A szél lehet ellenség vagy barát, csakúgy mint az ember, vagy bármi más. Nagyon jó írás.

juditti

Köszönöm. Liza. Smile

Liza Lindale

Nagyon jó. Én magam is írkálok, bár inkább kicsit elvontak az írásaim, ha mondhatom így, de a tieid tetszenek. Smile

* öt = tizenöt
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés