Erzsébet napra

 
E versbe szőtt szavak
egy hölgyről vallanak.
Oly zsongító neve
elringató mese,
selymes és lágy lepel,
melegen átölel.
S a név mögött a nő:
nemes, derűs erő.
Őszinte, nyílt szemek,
békés tekintetek.
Az otthon illata,
szellő fuvallata,
ősz esti csend-mosoly:
róla, csak róla szól.

Erzsébet, Erzsike,
Zsóka, Erzsó, Zsike!
Susogva búg neved,
s én így köszöntelek:
Légy boldog és szabad,
mint erdőben a vad,
s legyen mindig veled,
ki úgy súgja neved,
hogy elhidd igazán:
királynő vagy, az ám!