Láz

 
Álmos vagyok, minden porcikám az alvásért remeg, tudatom az ébrenlét, s az álom határán imbolyog. Már éppen elmerülnék, amikor rettegésem visszaránt. A láz halált suttog fülembe, s elhiteti velem, hogy szakadék szélén állok, és ha elengedem magam; végem.
Maradék józan eszem a láz függönyén túl alvásért kiált, de agyam elborult része egyre csak azt zakatolja: beledöglesz.
Órák óta tart ez a meddő kínlódás. Feszít, gyötör és nincs benne kielégülés.
Szédülök, s már teljesen összekeveredett bennem a valóság és a fikció. Ágyamat csapdának érzem, menekülnék, de nem tudok parancsolni testemnek, s már abban sem vagyok biztos, hogy van-e testem. Inkább hiszem, hogy önemésztő tűzzé lettem, és minden sóhajom egy-egy láng-lobbanás.