A szomszéd kisfiú

 
A szomszédunkkal közös erkélyre mentem ki cigizni, de megtorpantam, mert ott volt a szomszéd kisfiú.
Hatéves forma, nem ismerjük egymást, ritkán találkozunk.
Szappanbuborékokat fújt, és kerek szemekkel nézett a tovalibbenő törékeny gömbök után.
Bátortalanul megszólított:
- Látod milyen szép nagy? – mutatott az egyik buborékra.
- Igen. Gyönyörű! – válaszoltam, mert lenyűgözött a látvány.
- Egyszer olyan sokáig megmaradt az egyik buborék, hogy a tizedik emeletig is fölrepült, vagy még tovább…
- Nahát! – csodálkoztam – Biztos jól sikerült a keverék, amiből fújtad.
- Hát igen. Csak anyu nem örül neki, mert eljátszom a sok sampont.
- Ó! Én mosogatószert, vagy habfürdőt használok…
- Te is szoktál szappanbuborékot fújni? – csodálkozott most a kisfiú.
- Igen, – vallottam be, kicsit pironkodva – fürdés közben szinte mindig.
- De jó neked! Nekem azt se engedi meg az anyu, mert foltos lesz a csempe.
- Az igaz. Az én csempém is foltos.
- Gondoltam. – felelte egy kicsit elszontyolodva, majd felderült az arca, és felém nyújtotta a kis flakont.
- Fújjál te is! Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.
- Szerinted más lesz, mint a tiéd?
- Persze, – válaszolt – mert te már öreg vagy, és volt időd gyakorolni.