Tűzijáték

Tűzijáték
már
24

Tűzijáték

 
Öt óra után indultunk otthonról, hogy megnézzük az augusztus huszadikai tűzijátékot. A Kossuth-tértől az Erzsébet-hídig sétáltunk, mire találtunk magunknak ülőhelyet a rakparton, a híd lábánál. Itt üldögéltünk, beszélgettünk kilencig, jó hangulatban várva, hogy elkezdődjön a műsor.
Jó volt a kezdés, néhány rakéta sebesen szökkent az ég felé, hogy ezer apró csillag hullhasson alá belőle, szájtátva néztem; mindig lenyűgöz e látvány.
Aztán hatalmas szél kerekedett; talán a harmadik-negyedik rakétát lőtték éppen fel, amikor először megijedtem, mert a szél a nézők fölé fújta a lehulló szikrákat.
Ijedt arcok mindenfelé, többen fölálltak, elindultak. Öt perc alatt őrült viharrá nőtte ki magát a szél, és leszakadt az ég.
Most már mindenki menekülőre fogta.
Mi az Erzsébet-híd alá rohantunk, sok száz bepánikolt, sikoltozó emberrel együtt.
Pillanatok alatt bőrig áztunk, a víz a híd alá is befolyt. Egymáshoz préselődve, riadtan álltunk, űzve, ázva, félve.
A híd mindkét oldaláról egyre jött, törtetett, némi menedéket keresve, a tömeg.
Ekkor ijedtem meg igazán; halálfélelem reszkettetett, hogy agyonnyom, eltapos az emberáradat.
Nagyon sokan préselődtünk be pár perc alatt a szűk helyre; párok, családok egymás felé fordulva összekapaszkodtak.
A halálfélelmem gyorsan oldódott, helyette melegség költözött a szívembe, ahogy az egymáshoz simuló arcokra néztem.
Félelmetesnek indult, és mégis szép volt, mert egymásra figyeltek az emberek.
Amint egy kicsit csitult a vihar, kimerészkedtünk a híd alól, és a metró felé indultunk. Ekkor tudatosult bennem, szédült döbbenetben, hogy a tűzijátékot nem állították le. A cirkusz folytatódott, miközben a közönség menekült; emberek féltek, reszkettek, sírtak, megsérültek, meghaltak…
A metró felé haladtunkban, a hirtelen vihar pusztításának nyomai hevertek lábunk előtt, lépten-nyomon: elárvult, felborult babakocsi, számtalan megtépázott, szétszaggatott esernyő, összedőlt bódék, pultok, melyeknél pár perccel korábban még vidám árusok kínálták portékáikat. A tűzijáték fényei jól megvilágítottak mindent…
Újra és újra hátranéztünk, mert nehéz volt hinni a szemünknek.
A metrólejáró bedugult; több százan, vagy ezren érhettünk egyszerre oda, de békésen, türelmesen vártunk a még mindig szakadó esőben, mert a kisgyermekkel érkezőknek elsőbbségük volt.
Egészen csöpp babákat hoztak, kabátba, hátizsákba, zacskóba, dobozba, bármibe bugyolálva, előre engedtük őket csendesen, több százan, vagy ezren, mi emberek. A tűzijáték fényei jól megvilágítottak mindent…

Budapest, 2006. augusztus 21.

 

Könyvrendelés