Tűzijáték

Tűzijáték
már
24

Tűzijáték

 
Öt óra után indultunk otthonról, hogy megnézzük az augusztus huszadikai tűzijátékot. A Kossuth-tértől az Erzsébet-hídig sétáltunk, mire találtunk magunknak ülőhelyet a rakparton, a híd lábánál. Itt üldögéltünk, beszélgettünk kilencig, jó hangulatban várva, hogy elkezdődjön a műsor.
Jó volt a kezdés, néhány rakéta sebesen szökkent az ég felé, hogy ezer apró csillag hullhasson alá belőle, szájtátva néztem; mindig lenyűgöz e látvány.
Aztán hatalmas szél kerekedett; talán a harmadik-negyedik rakétát lőtték éppen fel, amikor először megijedtem, mert a szél a nézők fölé fújta a lehulló szikrákat.
Ijedt arcok mindenfelé, többen fölálltak, elindultak. Öt perc alatt őrült viharrá nőtte ki magát a szél, és leszakadt az ég.
Most már mindenki menekülőre fogta.
Mi az Erzsébet-híd alá rohantunk, sok száz bepánikolt, sikoltozó emberrel együtt.
Pillanatok alatt bőrig áztunk, a víz a híd alá is befolyt. Egymáshoz préselődve, riadtan álltunk, űzve, ázva, félve.
A híd mindkét oldaláról egyre jött, törtetett, némi menedéket keresve, a tömeg.
Ekkor ijedtem meg igazán; halálfélelem reszkettetett, hogy agyonnyom, eltapos az emberáradat.
Nagyon sokan préselődtünk be pár perc alatt a szűk helyre; párok, családok egymás felé fordulva összekapaszkodtak.
A halálfélelmem gyorsan oldódott, helyette melegség költözött a szívembe, ahogy az egymáshoz simuló arcokra néztem.
Félelmetesnek indult, és mégis szép volt, mert egymásra figyeltek az emberek.
Amint egy kicsit csitult a vihar, kimerészkedtünk a híd alól, és a metró felé indultunk. Ekkor tudatosult bennem, szédült döbbenetben, hogy a tűzijátékot nem állították le. A cirkusz folytatódott, miközben a közönség menekült; emberek féltek, reszkettek, sírtak, megsérültek, meghaltak…
A metró felé haladtunkban, a hirtelen vihar pusztításának nyomai hevertek lábunk előtt, lépten-nyomon: elárvult, felborult babakocsi, számtalan megtépázott, szétszaggatott esernyő, összedőlt bódék, pultok, melyeknél pár perccel korábban még vidám árusok kínálták portékáikat. A tűzijáték fényei jól megvilágítottak mindent…
Újra és újra hátranéztünk, mert nehéz volt hinni a szemünknek.
A metrólejáró bedugult; több százan, vagy ezren érhettünk egyszerre oda, de békésen, türelmesen vártunk a még mindig szakadó esőben, mert a kisgyermekkel érkezőknek elsőbbségük volt.
Egészen csöpp babákat hoztak, kabátba, hátizsákba, zacskóba, dobozba, bármibe bugyolálva, előre engedtük őket csendesen, több százan, vagy ezren, mi emberek. A tűzijáték fényei jól megvilágítottak mindent…

Budapest, 2006. augusztus 21.

 

4 hozzászólás

Anonymous

Salam kenal gan, kita sebagai orang yang
mencari info bermanfaat sangat setuju sekali dengan informjasi yang
anda berikan.

My website: rolet online uang asli

Anonymous

Sangat bermanfaat sekali gan. Kayanya bagus buat di coba nih ilmunya.
Bukan hanya saya saja yang merasakan manbfaatnya loh, tetapi buat orang lain juga.

Here is my page ... judi roulette online

juditti

Akik ott voltunk, biztosan nem feledjük azt a tüzijátékot. Ki ezért, ki amazért...

Nikol

Én is kint voltam a rakparton azon a huszadikán a családommal, barátaimmal, de sajnos én nem észleltem semmiféle összefogást. Talán csak azért, mert egyébként sem szeretem a nagy tömeget, akkor pedig még kisebb voltam, és kis híján elsodortak a szeretteimtől. Borzalmas volt, még mindig reszketek, ha eszembe jut. Sad Viszont a Te írásod tetszett, mint az összes többi; jó tudni, hogy akadtak ott figyelmes emberek is. Smile

juditti

Köszönöm.
Megrázó élmény volt.

Vörösáfonya

Elszorult a torkom...

Igen, emlékezetes tűzijáték volt. Sajnos...nem a szépségére emlékszünk.

Gördülékeny, kifejező írás. Gratulálok hozzá!

Vörösáfonya

+ nulla = négy
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés