Nézd, ez a gyermeki
pantomim elvisz egy
életen át, keze
múltat idéz.
Szállnak előtted a
végtelen évek - a
lelkedet oldja e
két kicsi kéz.
Nézd meg e gyermeket!
ég-szeme rád nevet
és e szemekben ül
itt a jövő.
Távoli képeket,
újkori fényeket
álmodik - általa
él az idő.
A K-Ember zenekar előadásában
Magyarok vagyunk - Európában, Corvin Kiadó (Déva), 2013.
Agria folyóirat, 2010/nyár
Kilenc rezdülés, Grafománia Antológia, 2009.
4 hozzászólás
Kedves Tom, én pedig a zenét köszönöm.
Köszönöm a linket, Judit!
)
Mit ad Isten, nekem is tetszik ez a vers, meg a barátaimnak is
Köszönöm.
Ez volt az első időmértékes versem.
Kerek, egész vers.
A 2. vsz. kitűnő!