Levelet kaptam (07)

Levelet kaptam (07)
ápr
17

Levelet kaptam
Havasi gyopártól

 
Mivel felelősnek érzem magam Földünk élőlényei iránt, elhatároztam, hogy szót emelek érdekükben. Küldtem egy kör e-mailt az összes jelenleg veszélyeztetettnek minősített faj képviselőjéhez, melyben megkértem őket, hogy meséljenek egy kicsit magukról.
Úgy vélem, ha tudomást szerzünk róluk, ha valamelyest megismerjük őket, talán jobban odafigyelünk és vigyázunk rájuk.

A hetedik levelet Erdélyből kaptam, a Gyilkos-tó partjáról:

Kedves Emberek!
Szeretettel és békével köszöntelek benneteket a Föld összes Havasi gyopárja nevében! Talán álszerénység nélkül mondhatom, hogy az egyik legismertebb havasi növényfaj képviselője vagyok, de azért bízom benne, hogy bemutatkozásom mégsem lesz puszta szófecsérlés.
Romániában, Erdélyben élek, ezen belül is Gyergyóban, a Gyilkos-tó mellett. Testvéreim laknak szép számmal a Hargitán is, de Közép- és Dél-Európa hegységeiben többfelé, például a Tátra lengyelországi részén, a Pireneusokban, az Alpokban és a Balkánon. Közeli rokonaink élnek Tibetben, a Himaláján, vagy Japánban és Koreában is.
Leginkább köves réteken, mészkősziklákon találhattok meg bennünket, nagyjából 1800 és 3000 méter magasságok között.
Évelő növények vagyunk, ami azt jelenti, hogy két évnél is tovább élünk, és minden évben kihajtunk. A sziklarepedések sekély talajában megkapaszkodó hengeres gyöktörzsünknek köszönhetően tudjuk tartalékolni az energiát, hogy újra kihajthassunk tavasszal, és ne pusztuljunk el télen.
Hogy felismerjetek bennünket, azt is elmondom, hogyan nézünk ki: 5-20 centiméteres szárunk egyenes, molyhos. Keskeny, hosszúkás, lándzsás leveleink váltakozó állásúak, és különösen a fonákjukon szőrösek, felső oldalukon kékeszöld színűek.
5-6 apró, szőrös levélkéből álló fészekvirágzatunk álernyőbe tömörül. Ezeket 5-15 fehér nemezes, szőrös, csillag alakban elhelyezkedő fellevél veszi körül.
A vakító fehér csillogást az egymásba gabalyodott szőrökön elhelyezkedő több ezer apró légbuborék adja, amint visszaveri a beeső fényt. Ez a csillogás egyrészt hívójel a nektárt kereső rovaroknak, másrészt a fényvisszaverődés megvéd bennünket a kiszáradástól.
Latin nevünk első tagja (leontopodium) is a jellegzetes, sűrű, fehér szőrzetre utal, mert oroszlán lábacskát jelent. Közben pedig az a vicces, hogy ez a fehér, filcszerű felső levelek által alkotott virágzatunk csak álvirágzat. A több száz valódi virág középen kis kosárkákba tömörül és sárga színű.
A kosárkák peremén lévő csővirágok nőneműek, beljebb pedig a nagyobb, hímnemű virágok találhatók. A beporzásunkat főleg legyek végzik, vagy lepkék és más rovarok. Aztán a magot hordozó termésünk ejtőernyőszerűen száll a szélben. Nedves időben állatokra is ráragad, így tud eljutni sokfelé.
A virágzási időszak nálunk július és szeptember között van. A látszatvirágzatunkat viszont télig megőrizzük.
A női vadászok, illetve vadászfeleségek jelképükké választottak bennünket, és vigyáznak is ránk, a kirándulók viszont gyakran letépdesnek, „begyűjtenek” minket, ezzel veszélyeztetve szaporodásunkat, túlélésünket.
Sajnos, az is előfordul, hogy néhány ember tövestől szakít ki egy-egy gyopárt a talajból, abban bízva, hogy ha otthon elültet, majd az ő kertje díszévé válunk. Arra pedig nem gondol, hogy az a kert vajon tényleg megfelelő élőhely lesz-e egy havasi gyopár számára.
Bemutatkozásom befejezéseképpen elmondok nektek egy kurta mesét, mely rólunk szól:
A virágok teremtésének idején, amikor a réteken, mezőkön, erdőkben, vízpartokon már ezerféle virág nyílt, még volt egy egyszerű sárgás-fehér kis virág, aki saját maga álmodta meg létének célját. Ezért ő társainál jóval később kereste fel a Jóistent, hogy az kijelölhesse az élőhelyét.
Amikor odaért, tisztelettel meghajolt előtte és így szólt:
– Teremtőm! Nem tudom, hogy hová szántál engem, de te belelátsz a szívembe, és tudod, hogy én olyan helyen szeretnék élni, ahol közelebb lehetnék hozzád, mint bármelyik másik virág, olyan közel, hogy mindig érezhessem végtelen szeretetedet.
A Jóisten meghatódott e szavakra és mosolyogva válaszolt:
– Legyen a szíved szerint! Mivel te kész vagy elhagyni a földet az égi dicsőségért, otthonod a magas hegyeken, a havasokban lesz.
– Köszönöm Teremtőm, hogy meghallgattál – válaszolta a kis virág és elfoglalta helyét a szédítő magasságban.
A havasi gyopár ma is fent nyílik a havasokon, ott, ahova vágyott réges-régen. Távol él a világ zajától, és közel van – az égi magasságban – a Jóistenhez.
Köszönöm figyelmeteket, és áldott, szép életet kívánok nektek!

Havasi gyopár
Névjegy:
Havasi gyopár (román neve: Floare de colț) – Leontopodium alpinum
Zárvatermők törzse, kétszikűek osztálya, fészekvirágzatúak rendje, őszirózsafélék családja.
1931-től védetté nyilvánított, Európa nagy részén fokozottan veszélyeztetett faj.

folytatása következik

Budapest, 2012. február

 

Megjelent:
Fürkésző folyóirat, Corvin Kiadó, 2012. VIII/8.

 

Nincsenek hozzászólások

nyolc + = tizennégy
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés