Karácsony az erdőn

 
Ezer mesét susog a szél,
dalát hallgatja mind, ki él.
Hópelyhet kerget reptiben,
majd fenyő ágán megpihen.

Madár csicseg az oldalán,
a széltől tanul dalt talán.
Mókus siet az ágakon,
hogy itt legyen e szép napon.

Egy nyúl az erdőn átszalad,
fürgén riaszt minden vadat.
És lassan összejön a nép,
mert ünnepelni együtt szép.

Békés most még a farkas is,
s a róka képe sem hamis.
A bagoly pajkosan kacsint,
a morc medve meg csókot hint.

Az erdő népe együtt ül
a legvénebb fenyő körül,
és hallgatja, hogy mit mesél
a világjáró téli szél.

Bár az idő fagyos, rideg,
sok apró test együtt remeg,
mégse fáznak, s oly’ erősek,
mert szeretet fűti őket.