Eliza Beth könyve az Underground Kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben.
A könyvben két kisregény szerepel. Mindkettő a tudományos-fantasztikum műfajának remek képviselője.
A tizenhármas egyetlen helyszínen, gyakorlatilag egy irodában játszódik néhány szereplővel, de ez cseppet sem teszi unalmassá vagy monotonná. A robotok, a mesterséges intelligencia, a bionikus technológia korába csöppen az olvasó. Olyan jövőbe, ahol a világűr és az idegen, földönkívüli civilizációk felfedezése komoly erőkkel folyik. Ám az emberek nem csupán technikailag fejlettebbek korunk emberénél, a különleges képességeik is kibontakozóban vannak. Mindemellett az emberi természet kevésbé kívánatos tulajdonságai sem vesztek még ki belőlük, például a hatalomvágy vagy az erőszakra való hajlam a kisregényben is megjelenik.
A Földön már csak igen kivételes esetekben van halálbüntetés, mely kizárólag az Egyesült Földi Birodalmak elnökének rendkívüli engedélyével alkalmazható. A történetben Solan elnök egy űrhajós lázadásának esetét vizsgálja. Az ő döntésétől függ, hogy végrehajtják-e a hadbíróság által már kiszabott halálos ítéletet vagy sem.
A Nabek története a jelenkorban indul, és a múlton átívelve ismét a jelenbe, illetve a közeli jövőbe vezet.
Nabek, a titokzatos idegen váratlanul, hívatlanul bukkan fel a New York-ban élő újságíró, Bryan életében, de nem időzik ott sokat, inkább kalandra hívja Bryant, aki önmaga számára is meglepő módon vele tart.
Aztán visszacsöppenünk a múltba. Újabb események szemtanúi leszünk, és újabb szereplőket ismerhetünk meg. Egyszer, kétszer… hétszer. Nabek pedig minden esetben feltűnik. Gyűjtöget. Mindenhonnan magával viszi a kiválasztottat, míg végül egy helyen egyesül a kis csapat, hogy megismerje és megkapja új feladatát mindegyikük.
A tizenhármas számomra Asimovot idézi. A Nabeket olvasva pedig óhatatlanul Szepes Mária egyik könyve (sorozata) jut eszembe, a Raguel hét tanítványa. Korokon átívelő nagy emberek, nemes jellemek, apró gyarlóságokkal, amitől még emberibbek. És a közös feladat, amiért együtt, mégis külön-külön úton kell küzdeniük. Megindító, felemelő, reményt adó.
Eliza romantikus vénája mindkét kisregényben megcsillan. Az ember szerelemben fogan, a jövő pedig ebből születik. Elengedhetetlen része az életnek és Eliza írásainak. Kulcs, mozgatórugó vagy irányt adó szál, esetleg kapaszkodó.
A cselekmény minden résztörténetben precízen kidolgozott, a párbeszédek élnek, ahogyan a szereplők is. Minden történet önálló, mégis érezni, hogy a nagy egység része, de mindegyikből lehetne akár egy nagy regényt is írni és/vagy filmet forgatni.
Az egész könyv izgalmas, kalandos, magával ragadja az olvasót és olyan világokat és embereket mutat be, amiket/akiket jó érzés megismerni, bármennyi fájdalommal, borzalommal szembesüljünk is közben, mert a rossz örök életét nem lehet elhinni, a jó győzelme pedig a kibontakozó tiszta jellemek fényében eleve elrendeltetett.
Szeretem Eliza romantikáját, misztikumát, bölcsességét. Remek tollú író, stílusa kiforrott, erőteljes, de még a legdurvább jelenetekben sem durva, mert a tapasztalt nő profi módon, mesteri precizitással adagolt finomsága elfogadhatóvá, a teljesség részévé teszi azokat is.
