Fizetség

 
Gyergyószárhegyen sétálgattunk párommal, amikor megakadt a szemünk egy szilvafán. Apró termése (nálunk kökényszilvának mondják) akkorra már éppen megérett, hullófélben volt.
Egy idős úr a szilvát szedegette róla és alóla egy termetes műanyaghordóba. Arra gondoltunk, hogy biztosan pálinkának gyűjti.
Közelebb léptünk hozzá és illendően köszöntöttük, jó munkát kívánva. Köszöntésünk szíves fogadtatásra talált, s beszélgetésbe elegyedtünk az ízig-vérig székely bácsival. Hallgattuk ízes, szép beszédét, csodáltuk egyenes tartását, büszke tekintetét.
Szó esett közöttünk az időjárásról, a szilvatermésről, majd a pálinkáról, és bizony az élet egyéb fontos kérdéseiről is, úgy, mint a magyarság hajdani és jelenlegi helyzete Romániában, no és persze Magyarországon belül, vagy az oktatás kérdése, és nem utolsó sorban a becsület és a tisztesség.
Közben a szilvát is megkóstoltuk, ami igen finomnak bizonyult, – sajnáltam is, hogy pálinka lesz belőle, mert annak nem igen vagyok barátja – s ha már úgyis ott diskuráltunk, nem nézhettük el tétlenül, hogy a bácsi egyedül dolgozik, hát mi is nekiláttunk a szilvaszüretnek.
Beszélgetőtársunk meghökkenve nézte, hogy mit csinálunk, majd csendesen megjegyezte, hogy nem kért segítséget még soha életében. Amit eddig elért, azt mind a maga erejének köszönheti.
Nem értettük a célzást: tovább segédkeztünk, szívesen, örömmel. A férfi azonban egyre feszültebbnek tűnt, míg végül abbahagyta a munkát.
Megkért bennünket, hogy tartsunk vele, mert mutatni szeretne valamit. Kíváncsian követtük, s közben kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak. Deák Ferenc után kapta keresztnevét, Ferencnek hívják hát őt is, ki névadójától idézni sem volt rest néhány ma is aktuális, igen bölcs gondolatot.
A közelben lakik, szép nagy háza és gondosan művelt földje van. Büszkén mutatott szét birtokán, de valójában nem ezért hívott...
Nagy hirtelen kis pohárkák és egy üveg jófajta házi pálinka került elő, saját termésből saját kézzel készített nemes párlat. Olyan, ami nem éget, nem kapar, hanem simogat és melenget. Benne van a föld, az élet és a munka szeretete. Benne van a magyarság íze-zamata, a kitartás és a büszkeség ereje.
Ittunk, és az öreg szélesen elmosolyodott.
- Aki dolgozik, annak jár a fizetség – mondta kissé megemelintve a poharát.
Ekkor értettem meg, hogy a pálinkával a munkánkért fizet.
Ez az ember még nem kért segítséget soha – és most tőlünk sem...
Kéretlen ténykedésünkkel zavarba hoztuk, és leköteleztük. Bármily kevéskét dolgoztunk is valójában (nem is éreztük munkának), ő nem tudja viszonzatlanul fogadni a szívességet. Nem akar adósunk maradni. Tudja jól, hogy a munkának ára van, és inkább túlfizet, mintsem, hogy ő tartozzon bárkinek is. Ez nála becsületbeli ügy. Ez a dolgok tisztességes rendje.