A széllé vált lány

A széllé vált lány
jan
13
A széllé vált lány

 
Egy mesét súgott nekem a szél. Egy lányról mesélt, aki maga is széllé változott. A lányt Anoreának hívták. Gyönyörű volt, mint a hajnal első harmatcseppje a hajlongó fűszálon, vagy mint a szerelmes pacsirta legékesebben zengő dala. Anorea mégsem érezte magát szépnek.
Természetes, simogatni valóan lágy, befogadóan gömbölyded, ölelésre termett karjait két vaskos doronghoz tartotta hasonlatosnak, szépen rezgő csípejét, formás farát istállónyi méretűnek érezte, s amúgy egész magát istállóba való tehénnek gondolta.
Hiába udvaroltak neki, hiába rajongták körül szépségéért, Anorea nem hitt az édes beszédnek, a dicsérő szavaknak, mert mintha valami elvarázsolt, ferde tükrön keresztül látta volna a világot, de legalábbis önmagát. Mást látott, mint amit a fülébe lehelt bókok rajzoltak róla.
Ő súlyosnak érezte magát, léptét döngőnek, mozgását lomhának, s oly könnyű és fürge szeretett volna lenni, mint a réten gondtalan hancúrozó szellő.
Hogy célját elérje, olyan keveset evett, mint egy madárka; szinte csak vízen élt.
Fogyni kezdett, és egyre csak fogyott, megállíthatatlanul.
Lassan, a feleslegesnek vélt kilókkal együtt elveszítette kedves mosolyát, vidám természetét, majd hamarosan ruganyos, nőisen lágy, formás alakja is odalett, s leginkább egy elszáradt, megfakult szalmavirághoz vált hasonlatossá.
Már nem sugdostak bókokat a fülébe, nem hízelegtek többé neki, csak féltő pillantásokkal figyelték.
Anorea néhány hónap alatt egykori önmaga árnyékává aszott.
Ragyogó, rózsás arca beesett, elszürkült, s a lány olyan gyengévé, esetlenné vált, hogy már járni is alig tudott, inkább csak vánszorgott. Ő mégsem volt elégedett, nem érezte elég könnyűnek magát; a tollpihére, a hópehelyre, a felhőkre irigykedett. Végül úgy határozott, hogy megvon magától minden falatot, és a vízivással is felhagyott.
Aztán, egy hajnalon, a réten talált rá az elsőként előlopódzó napsugár. Törékeny teste mozdulatlanul, árván pihent, mert habkönnyű lelke, magáról minden súlyt lerázva, hátrahagyva, még az alkonyi széllel tovaszállt, fel az égbe, fel, egészen az angyalok közé.

Budapest, 2007. december

 
A széllé vált lány
Kun Éva illusztrációja

 

4 hozzászólás

juditti

Köszönöm. Smile

Névtelen

tényleg nem a mesék közé való! hanem a CÍMLAPRA! Csodaszép tanulságos történet, örülök,hogy olvashattam.

juditti

Nem is tudom, hogy ez az írásom mit keres a mesék között... Ezen még gondolkodni fogok.

Will

Erre az jut eszembe, hogy miért nem veszik észre az emberek a belső értékeket? Miért olyan fontos a "külcsín"?! Volt egy francia modell, aki az egész világot felrázta. Halálra éhezte magát. Isabelle Caro 2010. december 29.-én meghalt. Halálra éhezte magát.

hét + négy =
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés