Fekete tojások

 
Húsvétfalván hetek óta lázasan készülődött mindenki, hiszen közeledett a falu legnagyobb ünnepe; a Húsvét. A faluszéli csokoládégyárban ládaszám gyűltek a csokiból készült nyuszik, tojások, báránykák, kiscsirkék, és ínycsiklandó csokoládéillat lengedezett az egész környéken.
Itt, Húsvétfalván készült évről-évre a világ összes hímes tojása is, ezért aztán lelkesen pingált a falu apraja-nagyja, hogy időben befejezhessék a munkát, és a nyúlfutárok Húsvétra eljuttathassák a gyerekekhez a tojásokat és a csokoládéfigurákat.
A nagy ünnep előtt egy héttel végre minden készen állt arra, hogy útnak induljon a világ valamelyik távoli tájára. A hagyomány szerint másnap reggel, virágvasárnapon, a falu főterén gyülekeztek a nyúlfutárok, itt kapták meg saját kézbesítendő csomagjukat, mellyel aztán rendszerint úgy elnyargaltak, hogy a szél se tudta volna követni őket.
Ez a virágvasárnap is éppen így indult a faluban. A főtéren összegyűlt minden nyúlfutár, várva, hogy megkapja a maga pakkját. Miután a csokoládéfigurákat kiporciózták, végre kibontották a hímes tojásokat rejtő hatalmas zsákot is. Hanem ekkor, hirtelen elnémult és megdermedt mindenki.
Olyan borzalmat még soha senki nem látott, mint ami most a szemük elé tárult. A zsákban ugyanis csupa-csupa fekete tojás volt. Minden szín, minden minta eltűnt, amit a sok gondos kéz heteken keresztül pingált rájuk. Olyan feketeség volt abban a zsákban, hogy attól csak sírni lehetett.
Sírt is bizony az egész falu. Annyira kétségbeestek, mint eddig még soha. El sem tudták képzelni, mi történhetett a szép hímes tojásaikkal, arról pedig fogalmuk sem volt, hogyan hozzák helyre ezt a szerencsétlenséget idejében. Hetekig tartana újrafesteni a sok tojást, nekik viszont legföljebb csak néhány órájuk van. Ó, jaj! Ekkora baj, nagyon nagy baj!
Mialatt így siránkoztak, jajgattak, előre furakodott közöttük a szomszédos erdő tündére, Cilike, és elkezdte vizsgálgatni a megfeketedett tojásokat. Kezébe vett egyet-kettőt, nézegette, forgatta őket, a fejét csóválta hozzá, majd bólogatott és hümmögött. Erre már a többiek is felfigyeltek.
– Mit látsz, Cilike? Mi történt a szép tojásainkkal? – kérdezték tőle.
– Varázslat – felelt a kis tündér. – Egészen biztos vagyok benne, hogy itt valami sötét varázslat történt.
– Milyen varázslat?
– Ki tehette?
– Helyre tudnád hozni, Cilike?
Záporoztak a kérdések a tündérke felé, de ő csak szomorúan rázta a fejét.
– Nem tudom, hogy milyen varázslat, és nem tudom, hogy ki tehette – mondta végül, majd hirtelen felkapta a fejét és elmosolyodott –, de azt hiszem, hogy helyre tudom hozni…
– Hogyan?
– Nézzetek csak fel az égre! Látjátok azt a szép szivárványt? – A falu népe egy ideig szájtátva leste a szivárványt, de aztán hamarosan újra a tündér felé fordították tekintetüket. Cilike pedig folytatta mondandóját: – Ennek a szivárványnak a színeit rá tudom varázsolni a tojásokra. Jó lesz ez így?
– Jó lesz! Nagyon jó lesz – ujjongott mindenki.
Nem is tétovázott Cilike, hanem egyből hozzákezdett a varázslathoz. Előkapta varázspálcáját, a szivárvány felé suhintott vele, majd a tojásokra bökött, és ezt még hétszer megismételte, miközben csendesen dudorászott mellé. Mire végzett, a sok tojás mind szivárványszínben pompázott.
Örült, kacagott mindenki, mert igen megkönnyebbültek, hogy sikerült megmenteni a Húsvétot. A nyúlfutárok hamar el is osztották egymás közt a tojásokat, és már éppen indultak volna, hogy teljesítsék feladatukat, amikor egy szörnyűséges üvöltés megállította őket.
Megborzongott a falu apraja-nagyja. Rémülten néztek hátrafelé, majd kétségbeesetten szaladtak szerteszét, mert látták, hogy egy óriás fekete nyúl közeledik a főtér felé, ez üvöltözik, bömböl olyan rettentően.
Amikor a szörnyeteg közelebb ért, már azt is lehetett érteni, hogy mit kiabál:
– Nem lesznek színes tojások – mennydörögte. – Nem engedem! Minden tojás fekete lesz.
– Ó! Szóval te varázsoltad feketévé a hímes tojásokat? – kérdezte kíváncsian Cilike, aki úgy tűnik, egy cseppet sem félt az óriástól.
– Én voltam – felelt a behemót meglepődve a kis tündér bátorságán. – Mindenki elszaladt. Te itt maradtál. Te nem félsz tőlem?
– Nem félek – felelt Cilike –, mert nem hiszem, hogy gonosz vagy. Sőt, én inkább azt gondolom, hogy neked valami szörnyű bánatod van…
A fekete nyulat annyira meglepte ez a kijelentés, hogy szólni se tudott hirtelen, csak lehuppant a földre és nagy busa fejét lógatva némán bámult maga elé.
Cilike egészen közel merészkedett hozzá, és apró kezével megsimogatta a nyúl pracliját.
– Bántott valaki? – kérdezte kedvesen.
– Én mindig csak fekete tojást kaptam Húsvétra – hüppögött a szörnyeteg, majd elkezdett bőgni, de olyan szívet tépően, hogy erre már a szétszéledt falubeliek is előóvakodtak.
Nagyon megsajnálták az óriás nyulat, köréje gyűltek, simogatták, vigasztalták.
– Tudod mit? Ezentúl minden évben festünk neked is egy hímes tojást, mégpedig mindig a legnagyobbat. Mit szólsz hozzá? – kérdezte Húsvétfalva polgármestere.
Elkerekedett erre az óriás nyúl szeme, mert nem akart hinni füleinek.
– Tényleg megtennétek? Tényleg festenétek nekem hímes tojást? Pirosat is?
– Persze! Amilyen színűt csak szeretnél – válaszolták.
– És nem vagytok rám mérgesek, amiért feketévé varázsoltam a tojásaitokat?
– Nem bizony, hiszen Cilike már helyrehozta a dolgot. Te pedig soha többé nem teszel ilyet, ugye?
A megszelídült szörnyeteg megígérte, hogy eztán sosem bántja a hímes tojásokat, a falubeliek pedig nekiláttak, hogy pingáljanak egy meseszép tojást új barátjuknak.
A nyúlfutárok végre elindulhattak, és azóta talán már célba is értek. Nézz csak utána! Neked nem hoztak véletlenül valamit?