A medve új bundája

 
Medve Mirkó hasát egy szemtelen, kósza napsugár csiklandozta, ami a barlang falának egy apró repedésén lopta be magát. Télen sosem járt olyan magasan a Nap az égen, hogy sugaraival beférkőzhessen ezen a résen, ez az első kis pimasz sugárka tehát a tavasz közeledtét jelezte.
A mackó nagyot nyújtózott, s érezte, hogy ideje felkelni hosszú téli álmából. A nyújtózásból aztán fázósan rándult össze, és rémülten tapogatta tagjait. Csupasz volt.
Szép, barna, bársonyos bundája eltűnt. Amíg ő békésen szunyókált, valaki ellopta azt az utolsó szőrszálig. Mirkó ijedten pattant talpra, és töviről hegyire átkutatta a barlangot, de a bundát sehol sem lelte.