Az amőba álma

 
Osztódásom eredményeképpen,
én azt hiszem, hogy lehetnék éppen
egy testben két sejttel bíró lény,
mely pont eggyel több sejtű, mint én.
És ha lenne még néhány sejtem,
többsejtű lennék, ha jól sejtem,
s a fejlődés létrájának újabb fokán
most biztosan nem állanék ily tétován.
Alakom lehetne nyúlánk, vagy kerek,
nem nevetnének rajtam az emberek
banális formátlanságom miatt,
mely jellememre is jócskán kihat,
és rányomja szétfolyó lelkemre bélyegét,
mint tudós a mikroszkóplencsére két szemét,
amikor létemnek értelmét kutatja,
s egyetlen sejtemmel kacagva tudatja,
hogy hiába osztódok újra és újra,
egyedül maradok, mint az ő kisujja.
Ó, de szeretném, ha stabilizálódna
ez a folyton változó amőba-forma!
Ó, de szeretném, ha sejtjeim szerte a Föld tekén
mind bennem lennének, és csupán egy lennék bennük én!