Könnycseppek

Könnycseppek
feb
5

Könnycseppek

(0)

a vágy repíti
szerte-szét az álmait
s a csend
mely porba hullni látszik
reménybe mossa szárnyait
százával gyűl
szemembe könny
- tudom hogy sírni kell -
felhő-világ
hab-semmiként
foszlik köröttem el

(1)

már oly nehéz
életet találni
szunnyadó szívemben
s ha mégis rezdül
- ha rezdülni mer -
a lelkem dermed rémülten össze

(2)

falak feszülnek bennem
végtelen magas falak
edzett
acélgolyóvá kéne lennem
hogy titeket lezúzhassalak
vállalhatatlan
ez áldozat nekem
inkább
csak cseppenként
folyok ki
a hajszál-repedéseken

(3)

befelé kiáltott szavak
bebörtönzött sóhajok
szaggatnak, széjjeltépnek
sikolytalan vagyok

(4)

árnyak hasítnak hangot bennem
körbevesznek
feléjük futni előlük
– ez sorsom -
elvéthetetlen

(5)

mintha
véremben lenne a bú
mely szívembe futva
elcsal egy-egy dobbanást
kapzsin gyűjtöget
magának spórolva össze
életem keserű napjait
álmaimat s hitemet
lopja meg

(6)

sárszínű emlékek labirintusában
a felfeslő felejtés
fekete falába csikorgó körömmel vájtan
csendbefúló rémület fogan
míg zsákutcáiban
vacogás tévelyeg
s a plafonról
szürkére mosott magány
pornedve csepeg

(7)

kontúrvonalát vesztett
háttérbe oldódott
egykor volt
álmok
még a
létezésen
túlról is vissza-visszafájtok
– ma már csak jégvirágok nyílnak lelkem ablakán -

(8)

a megkövült
sikolyok
páncélja mögött
szoborként él bennem a hallgatás
még mindig vannak titkaim
de jégbezárt
szégyenem
olvadást kiált

(9)

múltam poklából szívembe mart
izzó kis jel
éj-szirmú
rózsaszál
tövissel

(10)

mosolyra váltott bánat
könny mely kacajnak látszik
álarc a fagyban
maszk az életért -
farsangom mindhalálig

(11)

pillám szememre zárul
a látást szomjazom
de kifelé nézni
már rég nem tudok
a szívem vak
csak könnyeim peregnek arcomon

(12)

ősborzalom sikolt bennem
halk nyögés ajkamon
erős várat építettem
kitörni nem hagyom
csak könny a szemben
szívből sírt csepp
szivárog néha át
a kőkeményre döngölt
várfalon

(13)

csak semmi van
várakozással körülkerített semmi
a volt
kiradírozott vágyak helyén
belső végtelenbe bámuló
vakfolt

(14)

gúzsba kötött
vad szavak
fojtogatnak
nyelhetetlen
gombóccá gyűlve
nincs út
se föl
se le

(15)

valami nehéz súlyt
cipelek itt bent
mégis
egyenes derékkal viszem
csak a lelkem
roppan össze tőle
és hitem
füstként illan el

(16)

még dobban
jajba lobban
a hallgatás börtönfalán
zokogva koppan
nem szakítja át
de újra dobban

(17)

meztelen karokkal
öleltem először
a félelmet magamhoz
hiába bújtatom
páncélkesztyűbe ma
bőrömön a rettenet
fagy-nyomot
hagyott

 

38 hozzászólás

juditti

Kedves Csaba,
én is köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat, és köszönöm értő/érző figyelmedet. Smile

Kollár Csaba

Nem kell acélgolyóvá válni. Nem más tarja össze azt a falat csak a saját ragaszkodásom. Ha kiveszem a kötőanyagot. elporlad az egész, ész egyszer csak azt veszem észre ,hogy nincs is fal.

Elporladt fal törmelékein átlépve kezdődik az újjászületés. Megmutatom magam és kiderül ki szeret engem, és ki az aki fal börtönében látva volt csak nyugodt.
Ijesztő élmény, de a szabadság erőt ad. Smile

Szabadon sétálni boldogság, ... amíg nem találkozom újból egy magas fallal ... sétálok mellette és rájövök körbevesz... és kezdhetek újból figyelni, hogy ezt vajon mi tartja össze.

Köszönöm a szép képeket.... érzéseket... gondolatokat!

juditti

Köszönöm az elismerést, JégVirág.

JégVirág

Kedves Juditti!

Nagyon nagyon tetszik a versed, nagyon örülök, hogy elolvashattam. Egyszerűen gyönyörű. Mindig is szerettem volna egy olyan verset olvasni, ahol azt mondhatom, az írója tökéletesen ismer engem és most találkoztam egy olyan verssel.
Nagyon szívhez szól, egyedi értelme van és elkészpesztően szépek a gondolatok.

Köszönöm neked, Judit! Smile

juditti

Oké! Smile

N. Anett

Igen, a meséid is nagyon jók, fogjuk majd olvasni együtt. Smile

juditti

Kedves Anett,
köszönöm figyelmedet és véleményedet.
Két kicsi fiad számára szívesen ajánlom meséimet. Smile

N. Anett

Rendkívül gazdagon írsz, Juditti. Eddig ezek a számomra legkedvesebbek, de kíváncsian olvasom tovább a munkáidat, ahogy azt két kicsi fiam mellett olykor-olykor megtehetem. De megéri. Smile Egyediséged üdítő.

juditti

Köszönöm, hogy olvasod, és örülök, hogy adni tudok e könnycseppek által. Smile

Bestia

Kedves Juditti!
Igazán szép könnycseppek, meg-könny-ítik nehéz napjaimat.
"Az ember egy könnycsepp.
Az egyik az öröm szülötte,
a másik a bánaté.
Az egyik lassan gördül végig az arcon,
a másik sebesen, mint a gondolat.
Vannak könnycseppek,
melyekre mindenki felfigyel,
és vannak olyanok is,
amiket soha, senki sem vesz észre.
A legszomorúbb a magányos könnycsepp.
Sosincs társa, súlyos és
rövid életű."
Ez valami gyönyörű. Minden alkalommal, mikor elolvasom, könnyfakasztó hatással van rám. Mély, érzelmekkel teli, őszinte és igaz. Köszönöm, hogy elolvashattam!

tíz - = kettő
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés