N. Fülöp Beáta regénye a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban.
„Egy fantasztikus történet egy nem mindennapi lányról, aki az őt ért sok kudarc ellenére is bátran kitart az álmai mellett. Mindeközben a gyönyörű Toszkán táj és Firenze szépségei, a helyi ízek ínycsiklandó kavalkádja, és az írónőtől már elválaszthatatlan szerelmi szál teszi lebilincselővé a történetet. Egy igazi 4:1-ben instant könyv, amelyben megtalálható a szerelem, sok-sok édes bonbonrecept, csodálatos útleírás és egy komplett motivációs tréning.”
Édes, szép, szerelmes regény. Jó elmerülni benne, és belefeledkezni az ínycsiklandó ízek világába és a Toszkán hangulatba.
Természetesen, ahogy azt az írónőtől megszokhattuk, nem bonyodalom-mentes a történet. A szálak összefutnak, megtekerednek, teljesen összegubancolódnak, de a végére szerencsére mindegyik kibogozódik.
Ha elkezded olvasni, nem tudod abbahagyni, mert minden oldal valami új meglepetéssel szolgál, csak kapkodod a fejed, és falod a betűket, és persze falod közben az otthon feltalálható összes dugi édességet is, mert azt muszáj, mert annyira kívántatják magukat a könyvben szereplő finomságok.
Hát, sajnos, ez nem egy fogyókúrás könyv… De ha ezen túlteszed magad, akkor az a jó hírem, hogy a történetben felbukkanó összes édesség receptjét megtalálhatod a könyv végén, sőt, még többet is, és mindet elkészítheted magadnak.
Az egyetlen dolog, ami nekem nem tetszett a regényben, az volt, hogy Marilia nagyon negatív véleménnyel van Magyarországról, és olyan könnyen hagyja maga mögött eredeti hazáját, mintha semmit sem jelentene számára a szülőföldje. De talán azért, mert ő a sors valami különös fintorának köszönhetően nem a nekivaló közegbe született, hiszen Firenzében szinte az első perctől otthon érzi magát, mint egy eltévedt kis toszkán lélek, aki végre hazatalált.
Szívből ajánlom ezt a könyvet minden olyan olvasónak, aki szereti a minőségi romantikus irodalmat, és nem utolsó sorban az édességeket is. :-)
