A gyufa lángja

 
Esténként, amikor egy kicsit elcsendesül körülöttem a világ, és nem csak körülöttem, de bennem is alacsonyabb fokozatra kapcsol az engem hajtó hajtómű, gondolkodom.
Közben elszívok néhány szál cigarettát, és bár tucatszám hever öngyújtó szerte a lakásban, ilyenkor mindig gyufával gyújtok rá.
Szeretem a gyufa percenését, sercegését, szeretem az illatát, szeretem a mozdulatot, mely lángra lobbantja a kis fadarabot, szeretem nézni a gyufa lángját, szeretem a tüzet, mely kormosra eszi a pálcikát.
A gyufa lángja melegebb, élőbb, játékosabb, és színesebb, mint az öngyújtók kékes-hideg tüze. Természetesebb tűz ez.
A gyufa lángja illik az elmélyült, lecsendesült gondolkodáshoz.
Gyertyát is mindig gyufával gyújtok.