A Tél piros szakálla

 
Tél bátyánknak hosszú, térdig érő szakálla volt a legnagyobb büszkesége, ha ezt megrázta, hó hullott a Földön.
E büszkeség kicsit hiúvá is tette őt, s mindenkinek a szakállával dicsekedett, bizony, nagyon szerette mutogatni, hogy micsoda tudománya van.
Így aztán, elgondolhatjátok, hogy mekkora lett a haragja, amikor egy reggelen, felébredvén, azt kellett látnia, hogy szépséges hófehér szakálla már nem hófehér, hanem piros.
Kiabált, szitkozódott, csapkodott tehetetlen dühében, mert el sem tudta képzelni, hogy mi történhetett vele, hogy vajon mitől pirosodott be az ő szép hófehér büszkesége. Többször is megrázta, de hajaj! azt kellett látnia, hogy a Földön ilyenkor piros hó esik.
Haragját széles vállára vetve, elballagott a vén Időhöz, tanácsért, mert fogalma sem volt róla, hogy ezek után mit tehetne ebben a kellemetlen helyzetben.