Első verseimet, sajnos nem tudom megosztani az utókorral; nem maradt róluk írásos anyag, mert még írni sem tudtam, amikor megszülettek. Amiket pedig középiskolás koromig alkottam, azokat rendre, évről-évre kemény szívvel megnyirbáltam, szelektáltam; így csupán foszlányok őrzik emléküket... 1996. után majdnem tíz év telt el anélkül, hogy újabb verset írtam volna, aztán megint másfél év a 2007-es versek megszületéséig.
A hosszú kihagyás után azonban, most úgy tűnik, hogy a lantot még nem tettem le végleg, bár lírai alkotásaimban alapvetően optimista, derűs lényem árnyasabb oldala mutatkozik meg.
A versek szinte mindig erőteljesebb hangulataimban fogannak, s olyanok, mint a finom, vagy éppen durva érintést követő rezdülések.
