Nótás Marci

 
Nótás Marci hegyre megy
vele fut az ének,
víg dalok vannak zsákjában,
épphogy beleférnek.

Szellőfütty kíséri útján,
táncot jár a lába,
nem téblábol a hegytetőn:
felszökken szánjára.

Fehér havon siklik a szán,
meg sem áll hazáig,
Nótás Marci vígan dalol,
míg leér odáig.

Hegy lábánál kis házikó,
meleg otthon várja,
s kapujában anyukája
két karját kitárva.

Bent a házban, az asztalon
gőzölgő vacsora,
éhes gyermek pocakjába
való jó lakoma.

Puha kalács, cukrozott tej,
ínycsiklandó fogás, -
teli szájjal Marcinak sem
megy ám a dalolás!

De a nóta újra hallik
szappanhabos kádból,
alig lehet kicsalni őt
a fürdőszobából.

Pedig Marcit várja az ágy,
s finom, meleg dunna,
álmában is énekelne,
hogyha úgy is tudna.

Ám a gyermek csendben alszik,
mosolyog az arca,
édesanyja altatója
mesébe ringatja.