Izzasztó meleg

 
Meleg volt, tikkasztó hőség, de dolgozni kellett, mert a munka nem várhatott.
Csak a gyerek meg a kutya hűsölt a fa árnyékában, de ahogy a Nap egyre feljebb ballagott az égen, úgy csökkent apró folttá az árnyék, és még erre a foltra is be-benyalintott a forróság.
Mire 10 óra lett már a kisember is megizzadt, és patakokban ömlött róla a víz. Nem bírta tovább, élete eddig lefolyt három évében nem ehhez szokott. Édesanyja mellé sündörgött, és a szoknyájába fúrta nedves arcát.
- Idös, kisül a zsírom! – méltatlankodott panaszosan.
Az asszony megmosolyogta a gyermek-beszédet, és megtörölte a gyöngyöző arcocskát.
- Maguknak nincsen melegségük? – kérdezte a kisfiú.
- Nincs rá időnk, hogy észrevögyük – felelt az asszony – A dóg eltakarja a Napot.
- Idösanyám, akkó én is dógozni akarok! – kurjantott a gyermek, és anyját utánozva munkához látott rögvest, és dolgozott, míg élt, szinte megállás nélkül még 49 évig, a melegre pedig többet nem panaszkodott…