Fehér virág nyílt szívemben,
megtapostam, tönkretettem.
Földjét véremmel locsoltam,
szirmait a szélbe szórtam.
Hazug volt a fehér virág,
hazug, mint az egész világ.
Sárból gyúrok most egy újat,
töviseset, koszorúnak,
bűzös, mocskos tiarának,
rútat e szennyes világnak.
Ártatlanság sírja felett
szakítom ki a szívemet,
sose virágozzon többé,
hadd gyászoljon mindörökké.
4 hozzászólás
Kedves Bishop!
Szerintem pedig jobb, ha máshol folytatja ezt a felesleges okoskodást, itt senki sem kiváncsi erre a nagyképű stílusra. Építő jellegű kritikát természetesen nyugodtan lehet írni, annak gondolom Juditti is örül, de ilyen kioktató modorban megnyilvánulni egyszerűen bunkóság.
jobb ha a naív unt, ötlettelen meséket tetszik tovább írni.
Na jó!

De azért mégis! Hátha....