Az interjú eredeti változata itt elérhető: Niky könyveskuckója
Niky: Melyik a legkedvesebb a számodra, a novella vagy a vers?
BSJ: Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon szerettem a novellákat, írtam is sokat, de most már nagyon ritkán olvasok és írok novellát, jobban szeretek hosszan belemerülni egy-egy történetbe, szóval, inkább a regényt kedvelem. Persze, a kérdés a novellát a verssel hasonlította össze. A vers örök az életemben, egészen pici koromtól szeretem (írni és olvasni is). Viszont ebben a műfajban nagyon válogatós vagyok, csak a jó verseket élvezem, amiben sántít a ritmus, döcögnek a rímek, azt végig se olvasom.
Angi: Milyen zsánerben íródott könyveket szoktál olvasni?
BSJ: Sokfélét. Sokkal igénytelenebb vagyok a regények terén, mint a verseknél. Itt a ponyva is belefér. Kedvelem a történelmi regényeket (csak ne háborús legyen!), a sci-fit, a romantikus irodalmat, a krimit, a lányregényeket és az ifjúsági regényeket, de hajlandó vagyok a horroron, thrilleren kívül bármilyen regényt elolvasni.
Mónika: Mi inspirál a mesék megírásában?
BSJ: Úgy érzem, hogy mindennek van egy története. Lehet bármiről írni és én szeretek a fantázia birodalmában kalandozni. Szívesen elevenítek meg tárgyakat, szelet, folyót, bármit. Szeretem a varázslatot és megingathatatlanul hiszek abban, hogy a jónak győzedelmeskednie kell a rossz fölött. Ha pedig mindezt összerakom, akkor máris a mesék világában vagyok.
Niky: Mit a jövőbeli terveid?
BSJ: Régóta dolgozom egy komolyabb regényen, egyrészt romantikus, másrészt misztikus is, ezt szeretném most már mielőbb befejezni. Aztán folytatnám a Mihaszna kütyük bolygóját, mert az lezáratlan, de készül egy mesekönyvem is, amiben Magyarország falvairól mesélek két cica segítségével, illetve lesz egy híres magyar emberekről szóló mesekönyvem (a mesék zöme már készen van) és készül egy ifjúsági sci-fi regényem is – jelenleg ez van a leginkább elhanyagolt állapotban. A Sütimesék című könyvem mintájára szeretném megírni a Főzelékmeséket is (a nagyja már ennek is készen van) és van még egy csomó ötletem, tervem, amibe bele se fogtam, vagy csak vázlatoltam. Nemere Istvánnal is tervezünk újabb közös könyvet, de még nem találtuk meg az ideális témát.
Angi: Az eddigi megjelent könyveid közül melyik áll hozzád a legközelebb? Miért pont erre esett a választásod?
BSJ: Talán a legelső, a Visszafelé szaladó fák. Részben azért, mert ez volt az első megjelent önálló könyvem, így kiemelt jelentőséggel bír, de azért is, mert nagyon sokat segített nekem lezárni egy gyászfolyamatot, amiben édesapám halála után megrekedtem. Szóval, afféle terápiás jelleggel írt történet ez, amiben nyakig benne vagyok.
Mónika: Hogyan jutott az eszedbe a FITT mentor program?
BSJ: Az első Legyél te is író! pályázat zsűrijének egyik tagjaként olvastam a beérkezett írásokat és találtam közöttük néhány olyan mesét, ami valami miatt kiemelkedett a többi közül. Mindegyiket 10-12 éves gyerekek írták. Úgy éreztem, hogy ezeket a tehetségeket támogatni kell, segíteni, hogy kibontakozhassanak. Egy pillanat alatt megszületett a fejemben a mentorprogram alapötlete. Arra gondoltam, hogy ha nekem is segített volna valaki kislány koromban, elismeréssel, tanácsokkal, akkor másként alakult volna az életem. Mindenesetre nagyon jó lett volna. Ezt a lehetőséget, kapaszkodót szerettem volna megadni ezeknek a gyerekeknek, és hálás vagyok Dvariecki Bálintnak és Sky-nak, hogy első szóra felsorakoztak az ötlet mögé.
2024. szeptember 8.
