Lógok a buszon

 
Évek óta bérlettel utazom, de ebben a hónapban úgy döntöttem, hogy gazdaságosabb, ha egy csomag jegyet vásárolok, mert ritkán kell használnom a tömegközlekedési eszközöket. A jegykezeléshez azonban még nem szoktam hozzá, így, bár ott lapult a táskámban egy tucat jegy, mégsem használtam, amikor néhány megállónyit buszoztam. Erre a mulasztásra csak akkor döbbentem rá, amikor már leszálltam a buszról. Rettenetesen elszégyelltem magam, és nyomban végigfutott rajtam az ijedtség: „jaj, mi lett volna, ha ellenőr jön?” Érzések tömkelege kavargott bennem, és arra gondoltam, hogy jó lenne erről írni néhány sort, s hogy ezt el ne feledjem, följegyeztem a kezem ügyébe kerülő első papirosra, hogy „Lógok a buszon” – a papiros pedig, stílszerűen, éppen egy korábban felhasznált jegy volt.
Miután felszálltam a következő buszra, lelkiismeretesen kilyukasztottam egy új jegyet, és a zsebembe csúsztattam. Pár perccel később egy ellenőr állt meg mellettem, és én, zsebemből előhúzva, a kezébe nyomtam jegyemet. Ő nézegette, forgatta, rám nézett, aztán újra a jegyre, én pedig nem értettem, hogy mi a probléma. Végül megcsóválta a fejét, és megkérdezte:
- Ez beismerés akar lenni? – és ujjával a jegyen lévő „Lógok a buszon” feliratra bökött.
Majd elsüllyedtem szégyenemben. Összekevertem a jegyeket! Pironkodva halásztam elő a másik jegyet, és közben töredelmesen bevallottam mindent, majd fölajánlottam, hogy itt a helyszínen kifizetem a bírságot.
Az ellenőr nem akart hinni a fülének, én viszont zavart pillantását félreértve, megismételtem a történetemet, és előkészítettem a pénztárcámat is, hogy szándékom tisztességéről meggyőzzem.
Az ellenőr kinevetett. Először csak mosolygott, de a végén már hahotázott. Jókedvét látva, kezdtem én is egy kicsit megnyugodni, és bátortalanul megkérdeztem:
- Nem büntet meg?
- Nem – felelte a nevetéstől fuldokolva. – Az előélete nem érdekel. Ezen a járaton viszont érvényes jeggyel utazik, amiért nem jár büntetés.
- Hát persze! – esett le most már nekem is a tantusz, és végképp megkönnyebbültem.
Az ellenőr további jó utat kívánt, még mindig vigyorogva, majd a válla fölött hátraszólva mellékesen megjegyezte:
- Ha gondolja, akkor a rendőrségen nyugodtan följelentheti magát, elmegyek tanúskodni.