Hattyúk és emberek

 
A hattyúk akkor jöttek, amikor az emberek zöme már hazament.
Heten voltak – egy család. Mi sem voltunk sokkal többen, mint ők.
Csendesen közeledtek.
Az apa elöl úszott, mutatva és megszabva az irányt, az anya pedig elvegyült az öt kicsi között.
Kiúsztak egészen a partig, karnyújtásnyira lubickoltak tőlünk a víz szélén.
A szülők hófehér tolla világított az alábukó Nap fényében, mely aranyszínűvé festette a kicsik tarka tollruháját. Lenyűgözött e kép, mely békét és harmóniát sugárzott.
Amíg mi a hattyúkat néztük, ők bennünket figyeltek; pillantásainkkal simogattuk egymást.
Néhány ember elindult hazafelé – egy család.
Csendesen távoztak.
Az apa ballagott elől, mutatva és megszabva az irányt, az anya pedig elvegyült a három kisgyerek között.