reggel

 
éjszakám
hajnalba tűnő
hallgatását az ébredés
riadt reménytelensége
ricsajra váltja
s a békén duruzsló szívmotort
vadul meghajtva
rémült zakatolást komponál
az álom zárt világa
marokban szétmorzsolt levél
amint a valóság
jeges kezével bőrömhöz ér
én nem akartam ezt
nem akartam az ébredést
visszafordulnék
de nincs visszaút
beomlott
s most szakadék tátong előttem
ugranék
de nem tudom
hogy a végtelenbe vetve önmagam
éjem nem lenne-e örök időkre
színtelen
álomtalan