Álarc

 
A farsangi jelmezbálok, karneválok remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy kicsit kivetkőzhessünk hétköznapi énünkből, s jelmezt öltve másnak mutassuk magunkat, mint amilyenek vagyunk.
Régen az ijesztő maszkoknak fontos szerepük volt a tél (hideg, sötétség, halál) elűzésének rituáléjában, a mai jelmezbálok viszont már nem erről szólnak. Szórakozás, vidámság, szabadság – talán ezek a szavak jutnak eszünkbe elsőként, ha egy ilyen eseményre gondolunk. Álarcunk mögé bújva egy rövid időre megszabadulhatunk gátlásainktól, és mindennapi terheinktől.
De általában akkor érezzük legjobban magunkat, ha kötöttségektől mentesen, szabadon, valódi önmagunkat adhatjuk. Vagyis lehet, hogy jelmezünket felvéve nem is álarcot húzunk, hanem éppen addigi szerepeinket vetjük le? Elgondolkodtató. Hétköznapjaink terhét ugyanis többnyire épp az adja, hogy szerepeket játszunk. Egyszerre, illetve felváltva többet is.
Például egy férjezett, kisgyermekes tanárnő a munkahelyén játssza a pedagógus-, a kolléga-, a beosztott-szerepet, s ha még belefér, akkor a nő-szerepet is. Aztán hazamegy és új maszkokat ölt: felveszi az anya-, a feleség-, a szomszéd-jelmezt, szülei előtt a gyerek-jelmezt… De nincs ezzel semmi baj, ha minden szereppel sikerül nagyjából azonosulnia.
Ám nem könnyű állandóan megfelelni az összes szerep-elvárásnak, s talán marad bennünk egy eldugott kis rész, ami nem kap teret ebben a hétköznapi maszkabálban.
Ha erre gondolunk, lehet, hogy felfedezzük a farsangi mulatságra előkészített álruhánkban ezt a lappangó én-részt. Önként, játékból és tudattalanul gyakran pontosan önmagunk ezen részét választjuk álarcként. Azt az ént, akivé nem merünk válni, mert félünk tőle, vagy szégyelljük, esetleg elítéljük, vagy azt, amelyikről nem merjük elhinni, hogy ilyenek (ilyen jók, erősek, nagyok…) is tudnánk lenni.
Természetesen személyiségünk sokkal árnyaltabb, összetettebb annál, hogy néhány sorban leírható legyen, így aztán maskaránk is számtalan módon jellemezhet bennünket. De valahogy mégis csak rólunk szól. Valamit elrejt, s közben valami mást felfed. Nemcsak öltöztet, de egyben vetkőztet is.

Ha te, kedves olvasó, játékos, kíváncsi és merész vagy, akkor most egy izgalmas tesztre invitállak: Készíts három álarcot úgy, hogy az egyik egy önmagaddal kapcsolatos álomképet jelenít meg, vagyis azt az alakot, amivé válni szeretnél, ami/aki szívesen lennél!
A második álarcban viszont azt a figurát formázd meg, ami, vagy amilyen semmiképpen sem szeretnél lenni, míg a harmadik álarc legyen a valódi arcod, az, amilyennek jelenleg önmagadat gondolod!
Nyugodtan engedd szabadon a fantáziádat, szakadj el az ember-figurától és használj bármilyen eszközt, anyagot, formát, amit leginkább megfelelőnek tartasz!
Aztán vedd fel egyesével mindhárom jelmezt egy hozzád közelálló személy előtt, de ne mondj róla semmi mást, csak kérd meg partneredet, hogy válassza ki az álarcok közül azt, amelyik leginkább jellemez téged!
Ha meglepetés ér, remélem, hogy az kellemes lesz.
Gondold át, és beszéld meg "játszótársaddal" a tapasztaltakat, s ha hasznosnak tartod, írd le, hogy megoszthasd másokkal is!