Magzatomhoz

 
Angyalszárnyú vágyból valósággá lett,
s megfogant a csendből egy halk dobbanás.
Ölemben ébredő, édes élet-csepp –
szent forrásból fakadt türkizcsobbanás.

Kiteljesedve vagyok bölcsőd, hited –
míg bennem élsz –, s mint pilleszárnycsapás,
méhemben rezdülnek álmaid – tied
az ős-reményből kilobbanó varázs.

Mosollyal simítom moccanásodat;
megfejtem jelbeszéded minden sorát –
érzéseid: bennem áramló folyó.

Vigyázom ártatlan kis világodat,
nem hagyom, hogy sötét éj szakadjon rád.
Tisztán érkezel, mint minden Fényhozó.