Az időutazás napja és tegnapja

 
Régen olvastam már az időutazás témakörében ilyen jól megírt regényt, pedig nagyon kedvelem ezt a témát. Az pedig külön örömömre szolgált, hogy nem is egy, de rögtön két kötetet olvashattam.
A történet az első pillanattól fogva pörög, magával ragad, mégsem sikkad el a részletek fölött. Tudományos ismereteken nyugvó fikció egy lehetséges jövőről (és/vagy múltról?), szóval, valódi és jó sci-fi.
A szerző nagyon jó érzékkel csepegteti a tudományos magyarázatokat a történések folyamába, amitől nem lesz száraz, unalmas, fárasztó és élvezhetetlen a regény. Sőt! Nagyon is közérthetővé, elfogadhatóvá válik tőle. Hátborzongatóan lehetségesnek éreztem olvasás közben az egészet, amiben persze az is segített, hogy a szereplők realisztikusak, hétköznapiak voltak és szerethetőek. Külön örömömre szolgált, hogy a főszereplők magyarok, és magyar helyszíneken játszódik a történet néhány (számunkra még ismerhető térben és időben játszódó) jelenete. Nyilván nem véletlen, hiszen a szerző is magyar, de ezt akár el is hallgathatta volna – örülök, hogy nem tette.
Az időutazás, a jövő, a technikai újdonságok témájában igazán nehéznek gondolom, hogy egy író valami egészen újat alkosson, és ne az elcsépelt klisékre építsen. Hackettnek azonban ebben a kétkötetes regényében ez nagyszerűen sikerült.
Szívesen ajánlom mindazoknak ezeket a könyveket, akik szeretik a science-fictiont, mert valami rendkívüli világot ismerhetnek meg általuk.