Szalon-groteszk

Szalon-groteszk
szep
27

Szalon-groteszk

 
"csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?"

- Babits Mihály: Esti kérdés –


A szalon tele volt szépülni vágyó hölgyekkel, és természetesen a szépítés mindennemű kellékével. Volt ott manikűr, pedikűr, fodrászat, kozmetika, szolárium, bronzárium, s hozzá formás idomok, csinos pofik, szőrtelenített, barnított, sminkelt, tetovált, piercing-gel ékített bőr, festett, tépett, felnyírt, lakkozott haj, műköröm, műmell, műmosoly, minden, mi szem-szájnak ingere. Az ide betévedő férfitekintet számára fényűzően pazar lakoma, valóságos dőzs.
Néhány hölgy éppen szépült, mások pedig egymással csacsogva várakoztak. Közös témát ismeretlenül is találtak beszélgetésükhöz, hisz a cél is közös volt, mely ide vezérelte őket.
Aztán a várakozók egyike kipillantva az ablakon meglepetten kiáltott fel, majd kacagni kezdett. Hogy a többiek is szakajthassanak a derű virágából, megismerve annak forrását, egyként tódultak az ablakhoz.
Odakint, az út túloldalán, a parknak mondott tenyérnyi gyepen egy férfi futott, épp úgy, mint a karámban a lovak, körbe-körbe, egy középen leszúrt bothoz erősített gyeplővel derekán. Lépteit most már a szalonbéli hölgyek nevetése kísérte, s számtalan megjegyzés fűszerezte a kacajt:
- Nahát!
- Még ilyet!
- Micsoda figura!
- Ez nem normális!
- Futóbolond!
Színes, édes ajkak csípős jelzői röpködtek odabent egymással versengve, de az ablaküvegről visszapattantak, s nem jutott ki egy sem közülük; céljukat vesztve mind a földre hullt.
Azt mondják, hogy minden csoda három napig tart, de úgy tűnik, hogy az idővel állandó versenyben lévő szépségipar berkein belül már három perc is sok egy meghökkenésre, mert a hölgyek nagyon gyorsan ráuntak a mókára, hamarabb, mint a férfi odakint a körbe futkosásra. S már éppen szállingózni kezdtek vissza a „normális” világba, vissza a szépüléshez, amikor futó emberünk megállt.
- Nézzétek! Megállt – kiáltotta az egyik kitartóbb természetű bámészkodó, s ezzel ismét kifelé irányította a híréhes tekinteteket.
A férfi előrehajolt, kezeivel megtámaszkodott két térdén, hogy kifújja magát, majd leoldva derekáról a futószárként használt madzagot, botjához lépett. A botot kihúzta a földből, gondosan megtörölgette, majd ezzel tapogatva maga előtt az utat, elballagott.
- Láttátok? Fehér botja volt… - szólt odabent az egyik hölgy, akinek szeméről éppen az imént hullott le a hidratáló uborkaszelet.
De a bot színe már senkit sem érdekelt.

Budapest, 2009. augusztus

 

Megjelent:
Kis LANT, 2010/5.
Nyírségi Gondolat, 2010. III/8.

 

11 hozzászólás

juditti

Köszönöm, bildi. Smile

bildi

Szerintem is jó írás, Judit! Tükröt tart felszínes mindennapjainknak.
És jó, hogy újra működik a honlap! Hiányzott!
Köszönet érte.

juditti

Köszönöm az értő olvasást, Anonymous. Smile

Anonymous

Megértettem.
De nem az átlagos "milyen vicces" "szellemes" jelzőket tudnám rá írni. És tulajdonképpen amit elolvasás után azonnal gondoltam, az az, hogy "uh". Valóban, felszínesen olvasva vicces. De ha az ember gondolkodva olvas, akkor rájön, hogy ez nem csupán szellemes és vicces, hanem ez minden, amit ezzel az egy szóval kilehet fejezni: groteszk.
Tehát ezért is tökéletes címválasztás.
És azzal, hogy azt írtam, megértettem, szerintem Neked nem kell magyaráznom, hogy mit akartam mondani. Nem csupán csak "tetszett".

Örülök, hogy elolvastam.

Ui.: Annak, aki azt írta, pocsék, kicsit több olvasást és műelemzést ajánlok Smile

juditti

Köszönöm a figyelmet és örülök, hogy tetszett. Smile

Röfi

Haha. tetszett, szellemes Smile

juditti

Örülök neki. Smile

Vizililiom

Ó igen! Ez nagyon nagyon tetszik!

juditti

Köszönöm a véleményeket. Smile

Quasimodo

Nekem tetszik. Sőt, az idáig általam olvasottak közül ez tetszik legjobban. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.

- hat = három
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés