dec
15
juditti, k, 2009-12-15 17:04
Őszi falevél-dal
Dalt fest a néma fényből
az ősz melankólikus keze,
s ágyat vet hullt levélből,
emlékeit fektetvén bele.
Behunyom mindig váró,
csodára tárt, könnyező szemem,
s az elmúlás felsíró
tél-sóhajába temetkezem.
A természet ölében
elringok, míg jő az új tavasz,
s szerelmes ébredésem
fám gyökerében nyarat fakaszt.
Megjelent:
Átszellemülést, Poet évkönyv, 2011.
Kis LANT, 2011/5.
Átszellemülést, Poet évkönyv, 2011.
Kis LANT, 2011/5.
11 hozzászólás
Gyönyörű ez a vers. nem is tudok mást mondani, annyira megilletődtem.
Gratulálok ehhet a széphez!