Könnycseppek

Könnycseppek
feb
5

Könnycseppek

(0)

a vágy repíti
szerte-szét az álmait
s a csend
mely porba hullni látszik
reménybe mossa szárnyait
százával gyűl
szemembe könny
- tudom hogy sírni kell -
felhő-világ
hab-semmiként
foszlik köröttem el

(1)

már oly nehéz
életet találni
szunnyadó szívemben
s ha mégis rezdül
- ha rezdülni mer -
a lelkem dermed rémülten össze

(2)

falak feszülnek bennem
végtelen magas falak
edzett
acélgolyóvá kéne lennem
hogy titeket lezúzhassalak
vállalhatatlan
ez áldozat nekem
inkább
csak cseppenként
folyok ki
a hajszál-repedéseken

(3)

befelé kiáltott szavak
bebörtönzött sóhajok
szaggatnak, széjjeltépnek
sikolytalan vagyok

(4)

árnyak hasítnak hangot bennem
körbevesznek
feléjük futni előlük
– ez sorsom -
elvéthetetlen

(5)

mintha
véremben lenne a bú
mely szívembe futva
elcsal egy-egy dobbanást
kapzsin gyűjtöget
magának spórolva össze
életem keserű napjait
álmaimat s hitemet
lopja meg

(6)

sárszínű emlékek labirintusában
a felfeslő felejtés
fekete falába csikorgó körömmel vájtan
csendbefúló rémület fogan
míg zsákutcáiban
vacogás tévelyeg
s a plafonról
szürkére mosott magány
pornedve csepeg

(7)

kontúrvonalát vesztett
háttérbe oldódott
egykor volt
álmok
még a
létezésen
túlról is vissza-visszafájtok
– ma már csak jégvirágok nyílnak lelkem ablakán -

(8)

a megkövült
sikolyok
páncélja mögött
szoborként él bennem a hallgatás
még mindig vannak titkaim
de jégbezárt
szégyenem
olvadást kiált

(9)

múltam poklából szívembe mart
izzó kis jel
éj-szirmú
rózsaszál
tövissel

(10)

mosolyra váltott bánat
könny mely kacajnak látszik
álarc a fagyban
maszk az életért -
farsangom mindhalálig

(11)

pillám szememre zárul
a látást szomjazom
de kifelé nézni
már rég nem tudok
a szívem vak
csak könnyeim peregnek arcomon

(12)

ősborzalom sikolt bennem
halk nyögés ajkamon
erős várat építettem
kitörni nem hagyom
csak könny a szemben
szívből sírt csepp
szivárog néha át
a kőkeményre döngölt
várfalon

(13)

csak semmi van
várakozással körülkerített semmi
a volt
kiradírozott vágyak helyén
belső végtelenbe bámuló
vakfolt

(14)

gúzsba kötött
vad szavak
fojtogatnak
nyelhetetlen
gombóccá gyűlve
nincs út
se föl
se le

(15)

valami nehéz súlyt
cipelek itt bent
mégis
egyenes derékkal viszem
csak a lelkem
roppan össze tőle
és hitem
füstként illan el

(16)

még dobban
jajba lobban
a hallgatás börtönfalán
zokogva koppan
nem szakítja át
de újra dobban

(17)

meztelen karokkal
öleltem először
a félelmet magamhoz
hiába bújtatom
páncélkesztyűbe ma
bőrömön a rettenet
fagy-nyomot
hagyott

 

38 hozzászólás

vnorsi

Én köszönöm, Judit Smile

juditti

Köszönöm, Orsi. Smile

vnorsi

Vigasztalás

Rémülten összedermedő lelked
olvasztója,
Folyamként áradó könnyeid
felszárítója,
Benned feszülő végtelen magas falak
lebontója,
Befelé kiáltó, bebörtönzött sóhajaid
szabadítója,
Lelkedet körbevevő elvéthetetlen árnyak
zsugorítója,
Ereidben folydogáló bú-folyó
gátolója,
Sárszínű emlékeid labirintusában lelked
Ariadné-ja,
Létezésen túlról vissza-visszafájó álmaid
újakra váltója,
Szoborként benned élő hallgatásod
feloldója
Szívedbe mart éj-szirmú rózsaszál
aranyozója,
Életedért fagyban viselt álarcod
lerántója,
Látást szomjazó vak szíved
meggyógyítója

Lennék,
ha hagynád...

Fölötted hatalmasan szétterülő múlt-felleged
fújnám szét fáradhatatlanul,
A kelő Nap áhítatával
varázsolnám
Rózsaszirmon tündöklő ragyogó harmatcseppé
könnyeid árját...

Szeretettel: Várnay-Nagy Orsolya

juditti

Köszönöm, Laci.
Egy kb. 20 évvel ezelőtti versem jutott most eszembe a könnycseppekről. Íme:

Az ember egy könnycsepp.
Az egyik az öröm szülötte,
a másik a bánaté.
Az egyik lassan gördül végig az arcon,
a másik sebesen, mint a gondolat.
Vannak könnycseppek,
melyekre mindenki felfigyel,
és vannak olyanok is,
amiket soha, senki sem vesz észre.
A legszomorúbb a magányos könnycsepp.
Sosincs társa, súlyos és
rövid életű.

H. Laci

Döbbenten csodálom a "könnycseppeket". Szépek!

juditti

Köszönöm, Szabina. Smile

Szabina

Kedves Juditti! Őszintén mondom, hogy még soha életemben nem olvastam ilyen szép és gyönyörű verset.Nagyon megható volt és szívhez szóló.

juditti

Én is köszönöm a figyelmedet, megérinthetőségedet, Ágota.

Ágota

Köszönöm a könnyes-szép, lélektisztító élményeket!

juditti

Köszönöm T.K.
Éppen a forma fogott meg? Hisz mindegyiknek egyedi a formája... Smile

tíz + hét =
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés